Az 1000 éves határon

Felemelő érzés volt felkelni június 5-én, szombaton fájdalmasan hajnali órában, azzal a tudattal, hogy most nem iskolába fogok menni, hanem közel egy év után végre kirándulni.

Pontban 7 órakor a buszunk begördült a Bolyai téri parkolóba és kezdetét vette a diákok számára legfontosabb feladat.  Minden szempontból megfelelő helyet foglalni a buszon.  A sikeres „hadjárat” után elindultunk a Gyimesek fele.  A tudat, hogy végre kirándulunk leírhatatlan.  Az utazás első órái leginkább pihenéssel és alvással teltek.

Az első állomás Farkaslaka volt. Megtekintettük Trianon emlékére felállított emlékművet a Millenniumi Emlékparkban. Közel 5 méter magas és a tetején apostoli kettős kereszt van, Erdélyben ez az első ilyen típusú emlékmű. 

Végzős szemmel a 2021-es szalagavató

Csendes hónapok állnak a hátunk mögött, amik mégis zajosak voltak bizonyos világi szempontokból. Az iskola falain belül csend honolt, nem töltötte be az iskolát a diákok csevegése, és üres volt minden. Nem voltak találkozások, nem lehetett érezni a Refi igazi hangulatát otthonról, a számítógép előtt ülve.

          Éppen ezért volt még különlegesebb és még vártabb az idei szalagavató ünnepség minden diák számára, de főként a végzős 12.-esek számára. Egy kapaszkodó volt, ami még hozhat jót, ami még összehozhatja az embereket, ami még szebbé teheti az utolsó hónapokat. Isten pedig velünk volt, mint mindig, és segített, hogy megvalósuljon ez a meghatározó esemény.

Harácsolás Vajdaszentiványon

Ha már egy tető alatt élünk, próbáljunk meg jobb kapcsolatokat kiépíteni – erre gondoltunk Bálint Julianna kolléganővel, amikor meghirdettük a múlt szombatra (május 29-re) szervezett vajdaszentiványi csapatépítő rendezvényt. Abból kiindulva, hogy a Bolyai és a Refi ötödik osztályaiból összesen mintegy 46 bringás tanuló várt minket a marossárpataki hídnál, arra gondolunk, hogy a kezdeményezés egyáltalán nem elvetni való, alighanem a diákok is érzik annak szükségét, hogy közeledjenek egymáshoz. Főleg a hosszúra nyúlt járványügyi korlátozások után! Júliával legalább annyira gyönyörködtünk a hosszan kígyózó bringássort nézve, mint amennyire aggódtunk a gondjainkra bízott gyerekek miatt. De, mint kiderült, az ötödikes gyerekek is kalandérettek, úgyhogy senkinek baja nem esett, pedig letekertük a Marossárpatak és Vajdaszentivány közötti meglehetősen keskeny aszfaltozott útszakaszt, és ilyen létszámban az is valami!

Egyértelműen az volt a célunk, hogy a ránk bízott gyerekeket jobban megismerjük, illetve, hogy ők is ismerkedjenek egymással. Elsősorban köszönet a vajdaszentiványi református egyházközségnek és Dénes Csaba lelkipásztor úrnak, amiért lehetővé tette, hogy a sportpályán szervezzük programjaink java részét.

A délelőtti szakaszban “harácsoltak” – vagyis különböző küldetéssel ki kellett menjenek a faluba gyűjteni. Mindenki mást. Volt, aki vonatjegyet, újságot, galamb tollat kellett hozzon, másnak pedig az volt a dolga például, hogy interjút készítsen egy nyolcvan fölötti szász nemzetiségű, három nyelvet beszélő bácsival. Öt csapatra osztva, egymással versenyezve kellett a feladatokat teljesíteni, voltaképpen azzal a céllal, hogy egyrészt ismerjkedjenek a faluval, másrészt csapatban dolgozva megismerjék egymást, gyakorolják az együtmműködést, és így erősítsék a közösségi szellemet.

A “munkát” ebéd után értékeltük ki, úgyhogy nem csoda, hogy a végső élménybeszomolónál a férjem gulyása kapta a jeles minősítést, hiszen az aktív délelőtti tevékenység után nem igazán kellett fűszerrel stimulálni az éhséget.

Júlia tanárnő fagyija pedig feltette az i-re a pontot, úgyhogy szénhidráttal tuningolva kezdődhetett az egyházi sportpályán a délutáni sporttevékenység. Hagyományos vetélkedőkön vívott meg az elismerését mind az öt csapat – kötelet húztak, zsákban “futottak”, és persze fociztak (mert ez kihagyhatatlan, mégha nem is hagyományos).

A végső kiértékelésnél fair play, de igazságtalan pontozással mindenki első díjat nyert, mivelhogy a tulajdonképpeni győztes a közösségi szellem volt. Este lett mire visszaértünk a marossárpataki hídhoz, azzal a gondolattal búcsúzva, hogy ezt még feltétlenül meg kell ismételni!

                                                                                               Gerendi Timea

V-es osztályfőnök

Ünnepelt az I. osztály

Ünnep volt ma iskolánkban, hiszen a gyerekek ma vehették át a Miénk a város vetélkedő tavalyi nyereményeit.
A nagy népszerűségnek örvendő online vetélkedőt 2013 óta hirdeti meg a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága. A játékban évente több ezer határon túli magyar gyerek vesz részt az egész Kárpát-medencéből: a 6-10 és 10-14 éves korosztályúaknak nyolc héten át kell megoldaniuk számítógépről elvégezhető feladatokat. A tavalyi feladatok célja az volt, hogy a gyerekek megértsék, mi zajlik a világban, és a helyzetet maguk is megértéssel és fegyelmezetten kezeljék. Több olyan feladat volt, amely szerint a gyermekeknek házi órarendet kellett összeállítani vagy épp a hálát kifejező szívet kellett festeni, és ablakukba ragasztva megköszönni ezzel az egészségüket, biztonságukat és ellátásukat segítők munkáját. Naponta három-négy kvízkérdésre kellett válaszolniuk, majd minden pénteken egy-egy fő feladatot is kaptak, amelyet a szülőkkel leülve végeztek el és töltöttek fel a vetélkedő internetes felületére. Ezeknek a feladatoknak az volt a célja, hogy a játékban való részvétellel is tartalmasabb időt töltsenek együtt a szüleikkel, ezáltal is lehetőséget biztosítva a közös tanulásra, játékra. A legügyesebb, legtöbb pontot összegyűjtő száz játékos 100.000 forint értékű Csodasarkot nyert iskolájának, osztályközösségének. Az őket követő további 300 játékos is értékes könyvjutalomban részesült.
A Csodasarok csomag gyermekkönyveket és a gyerekek általános műveltségét gyarapító, az ő korosztályuknak megfelelő oktató-fejlesztő játékokat, didaktikai eszközöket tartalmaz, amelyeket az egész osztályközösség élvezhet.

Boldog vagyok, hogy kedves tanítványom: KIRÁLY KRISZTIÁN a Miénk a város! elnevezésű nemzetközi versenyen Csodasarkot nyert osztályunk részére. Szívből gratulálok ADORJÁN BORÓKA-ESZTER, BALOG GERGŐ CSABA, GÁLFI PETRA, KOCSIS KRISZTA, LUKÁCS ÉDUA, MEZEI ELŐD tanulóknak is, akik egyénileg lettek jutalmazva.
Az előkészítő osztályos kisdiákok számára nagy élmény volt ez a vetélkedő, amelybe nagy lelkesedéssel vágtak bele, mindennap nagyon várták a feladatokat, és örömmel oldották meg őket.
Köszönet a szülőknek a hozzáállásukért és támogatásukért, hiszen ezúttal az ő érdemük az elért eredmény.
Gratulálok minden bátor és kitartó kisdiáknak, akik iskolánkat méltón képviselték ezen a versenyen!

Ugyancsak a mai napon vehették kézbe oklevelüket ADORJÁN BORÓKA-ESZTER és KIBÉDI ZALÁN-HUNOR a "Jézus élete" rajzpályázaton való részvételért. A zsűri kiállításra javasolta alkotásaikat.
Mindenkinek köszönet!
SDG
Struguraș-Fazakas Ildikó
Református Kollégium, Marosvásárhely
Az I. osztály tanítója

2021. május 6.