MRK: A felekezeti oktatás fellegvára
Marosvásárhelyi Református Kollégium
A felekezeti oktatás fellegvára
– interjú Benedek Zsolt történelem szakos tanárral, a Marosvásárhelyi Református Kollégium új igazgatójával –
A Marosvásárhelyi Református Kollégium tanári kara meglehetősen fiatal társaság. Az intézmény 2000-ben önállósult. Benedek Zsolt 2002-től oktatója az említett intézménynek. Az elmúlt 11 év alatt már sok mindent látott mindabból, ami a Refiben történik: volt vezetőtanácsi tag, fegyelmi bizottságelnök, szakszervezeti vezető és nem utolsó sorban Székely Emese volt igazgatónő alapembere, aki nem egyszer hangoztatta azt, hogy majd ő lesz az utódja… A Kollégium lehetőségeiről, terveiről és a vallás oktatásáról kérdeztük.
– Igazgató Úr, megkérem, néhány mondatban foglalja össze mindazt, amit a Református Kollégiumról tudni kell…
– A Marosvásárhelyi Református Kollégium Erdély egyik legrégebbi oktatási intézménye. Az idők folyamán nagyon sokan kerültek ki a Kollégiumból, és lettek az erdélyi – de nem csak – magyar kulturális és tudományos élet meghatározó egyéniségei. Ez a kollégiumban tanító pedagógusok munkájának tudható be. Mindenki előtt talán Bolyai Farkast és a fiát, Bolyai Jánost említeném meg.
– Az államosításkor az ősi iskola elveszti egyházi jellegét. Az intézet 1956-tól a Bolyai Farkas nevet viseli. Mi történik ezután?
– A református oktatás újbóli elindítására a rendszerváltás után kerül sor, amikor ’94-ben újraindul a Bolyai Farkas Elméleti Líceum keretén belül a református teológia szak. A Református Kollégium négy líceumi osztállyal 2000. szeptember elsejétől önállósodik. Jelenleg a kollégium keretén belül óvoda is működik két csoporttal, továbbá nyolc középiskolai, két csökkentett látogatású osztály, három asszisztensképző és nem utolsó sorban az idéntől induló előkészítő osztály is.
– A Marosvásárhelyi Református Kollégiumot, vagy ahogyan a diákok mondják: a „Refit” 1557-ben alapították. A tanintézménynek megvan a saját történelme, hagyománya és múltja. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez az iskola még erősebb legyen?
– Mondanom sem kell, hogy ez egyik legfontosabb célunk az iskola és egyben a református oktatás megerősítése. Ezt azonban csak odaadó munkával és nem akármilyen hozzáállással lehet elérni. Persze nagyon sok múlik a diákokon is. Számukra megvan a lehetőség arra, hogy a jelenlegi elvárásoknak megfelelően tudjanak tanulni, a szülők pedig partnerek kell legyenek az oktatói munkában. Meggyőződésem, hogy az intézetben tanító pedagógusok kellő komolysággal, hozzáállással és következetességgel veszik az oktató-nevelő feladataikat.
– Külföldön egyre keresettebbek a felekezeti iskolák. Mitől lehet vonzó a marosvásárhelyi Református Kollégium a szülők, gyermekek számára?
– A Refi már eleve többet kell jelentsen, mint egy világi intézet. Esetünkben a hivatalosan kiírt tankeret mellett az itteni diák többletként a keresztény nevelést is megkapja. Egy hitben élő szülőnek és diáknak már ez vonzó kellene legyen. Különleges azonban az itteni diákélet is. A Kollégiumba iratkozó gyermekeknek sok olyan programot szervezünk, melyek csak nálunk működnek. Ezek a rendezvények, ez az itteni hangulat kovácsolja össze a Refi diákságát egy közösséggé és kis családdá.
– Új seprű jól seper… Önnek is megvannak az ötletei, elképzelései. Beszéljünk egy kicsit a legfontosabb tennivalókról…
– Ötletek, elképzelések nélkül semmit sem lehet tenni. Ha ezekkel nem rendelkeznék, jövőkép sem élne bennem, és értelmetlen lenne a jelenlétem az iskola vezetői székében. A legfontosabb teendők az oktatás minőségének a javítását érintik. Példa erre a belső rendszabályzat szigorítása (még akkor is, ha a diákok ezt nem fogadják nagy örömmel), az osztálytermek felszereltségének a modernizálása, még több külföldi testvériskolai kapcsolat létrehozása, egy multimédia-terem kialakítása, idővel pedig az iskola bővítése, mely alatt az ötödik osztály elindítására gondolok.
– Perdöntő az iskolaválasztásban az oktatás színvonala, a tanulók motiváltsága, az iskola – egyházi intézményhez méltó – légköre. Mit kíván tenni ez ügyben?
– Az oktatás színvonala a Kollégiumban most sem alacsony. Például a 2013-as érettségi vizsgákon a nappali tagozaton tanuló diákok 96,77 százaléka sikeresen vizsgázott. Ez országos szinten is nagyon jó eredmény. Az a diák, aki tanulni akar, az biztosan megtalálja helyét a Refiben! Azok, akikből hiányzik a motiváció, bizonyára kiesnek. A nebulók tisztában kell lenniük azzal, hogy az a tény, hogy Refis diák, nem elegendő ahhoz, hogy majd sikeresen vizsgázzon. Itt csak az maradhat diák, aki teljesíti az elvárásokat.
– Vannak-e elképzelései a tehetséggondozásra, a többnyire elhanyagolt, különleges képességű gyermekek felkarolására vonatkozóan?
– A tehetséggondozásnak egy nagyon fontos célpontnak kellene lennie minden iskolában. Azonban nem megy minden egyszerre. A tanárnak egyszerre 25-30 diákkal kell foglalkoznia. Az ötven perc, az ötven perc. Ez idő alatt nagyon nehéz, hogy egy különleges képességű, tehetséges gyermekkel külön is foglalkozzon. Arról nem is beszélve, hogy itt már közbelép az anyagi háttér is. Továbbá az ilyen diákokat megfelelően motiválni is kell. Az elmondottakon kívül külön programokat kellene előkészíteni, amelyek szintén anyagiakat követelnek. Amúgy a román tanügyi rendszerben van már tendencia arra, hogy jobban odafigyeljenek a tehetséggondozásra, de én úgy érzem, hogy ez még gyermekcipőben jár.
– Nagyon sok külföldi tanintézményben már évek óta választani lehet, hogy a gyermek mit tanuljon: vallást-e vagy etikát, más szóval a hitét vagy vallási ismereteit gazdagítsák. Ez nálunk miként működik?
– A vallás oktatása Romániában egészen másképpen működik. Ismereteim szerint ennek tanítása csak a nyolcadik osztályig kötelező. Mindez a középiskolában már másképpen nyilvánul meg. A diák választhat a vallás vagy a vallástörténelem tanulása között. Ugyanakkor a szülő leadhat egy kérést az iskolához, ha a gyerek nem hajlandó tanulni egyik tantárgyat sem. Ez azonban csakis a világi iskolákra vonatkozik. A Református Kollégiumban ez nem kérdés. Amint azt már mondtam, ez egy egyházi jellegű iskola, ahol a diákok kötelező módon tanulják a vallást. Persze ez nem azt jelenti, hogy valamilyen „hittérítés” folyik az osztályokban. Példa erre, hogy az évek során sokféle vallású gyermek volt a diákunk. Egyikről sem mondhatjuk el azt, hogy le kellett volna mondania a vallásáról, és fel kellett volna vennie a református hitet.
– A vallás oktatásának hatalmas szerepe van. Sikerül a hitben fogódzkodót adni a fiataloknak? Ön ezt miként látja?
– Szerintem sikerül. Nagyon sok esetben történt olyan, hogy a diák teljesen más emberként ment ki az iskola kapuin, mint ahogyan bejött. És ezt mindenekelőtt a vallási nevelésnek köszönhetik, hiszen ekképp tanult meg helyesen cselekedni, viszonyulni embertársaihoz, környezetéhez.
– Az idéntől előkészítő osztályt is indítottak. Erről mit kell tudni?
– Régi vágyunk teljesült. A Kollégiumban ott van a helye az elemi oktatásnak is. Persze nem volt könnyű, de ezzel is elindult egy folyamat. A feladat pedig az, hogy ezt itt nem szabad abbahagyni. Az alkalmat meg kell ragadni, de úgy, hogy innen is lehessen építkezni, majd pedig továbblépni.
– Tudtommal az előkészítő osztály nem a Református Kollégium épületében működik. Miért?
– Így van. Az előkészítő osztálynak a volt leányiskola épülete ad otthont. A Szentgyörgy utca (mostani Forradalom) 8. szám alatt. És hogy miért? Egyrészt azért, mert itt találtunk megfelelő helyet ennek a célnak. Ráadásul, úgy hiszem, nem a legegészségesebb az, ha egy hat-hét éves kisdiák a 19-20 évesekkel egy helyen cseperedik fel.
– Beszélgetésünkből ne hagyjuk ki a fegyelmet sem. Amennyiben lehetséges, hasonlítsuk össze az itteni fegyelmet például a Bolyai Farkas Líceuméval.
– A fegyelem bármely intézmény életében kiemelt fontosságú. Jobb azonban, ha mindig a saját bajainkra, dolgainkra figyelünk. Ha mindenki ezt tenné, sokkal jobban menne minden. Én legalábbis úgy vagyok, hogy nem szeretek más dolgairól szólni.
Minden iskolának megvan a saját belső rendszabályzata. A Refis diáknak tudnia kell, hogy a Kollégium rendszabályzatát be kell tartani, mert ha nem, az következményekkel jár számára. Mivel egyházi iskola vagyunk, magától értetődő, hogy a szabályok egy kicsit szigorúbbak, de azt azért senki sem állíthatja, hogy ezek a rendelkezések betarthatatlanok. Az én meglátásom az, hogy a rend és a fegyelem nagyon fontos. Ahogy azt a közmondás is tartja: „rend a lelke mindennek”. És ezt a diákoknak is tudniuk kell.