A marosvásárhelyi Református Kollégium
Marosvásárhelyen a közoktatás közel hétszáz éves múltra tekinthet vissza, hiszen a gyermekek nevelését már a hajdani Szent Miklós plébánia mellett működő iskolában elkezdték. A tizennegyedik-tizenötödik században a vár területén élő egykori ferencesek kolostorában a barátok nevelték és tanították az ifjúságot a betűvetés, az olvasás, a számolás tudományára és az egyházi tudnivalókra. A reformáció után a katolikusok mindkét temploma a reformátusok tulajdonába került, ettől kezdve a gyermekek oktatását iskolamesterek végezték… Ezen a héten a Bolyaiak iskolájáról írunk.
A tanoda és ennek tartozékai
A marosvásárhelyi útikalauz című könyv szerzői, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád is említik, hogy az iskola főépülete 1908-1909-ben épült közadakozásból, szecessziós stílusban, Baumgarten Sándor budapesti műépítész tervei alapján, Csiszár Lajos építész közreműködésével. 1871-ben épült a Bolyai utca felőli régi kollégiumi épület és a Tornacsarnok. A Konviktust 1900-ban, az Internátust 1802-1803-ban építették Ugrai László budapesti mérnök tervei szerint. Az utóbbit 1957-ben az udvar felőli részen két emelet magasságig megnagyobbították.
A kollégium létrejötte
A tizenhatodik század folyamán nagyjából összeesik az erdélyi fejedelemség kezdetével és a felvilágosodás időszakával. Egybeesik azzal az idővel, amikor Közép- és Nyugat-Európában új szellemi áramlatok keltek szárnyra a középkori istenközpontú gondolkozással szemben.
Ahogyan azt Keresztes Gyula Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében leírja, ez a szellemi megújulás Erdélybe előbb érkezett meg, mint az azt szervesen kiegészítő képzőművészetek, vagy az építészet változásaiban nyomon követhető átalakulás. A mezővárosok, így Székelyvásárhely is készséggel fogadták a reformáció svájci eredetű tanait, melyeknek puritánsága minden más irányzat közül a legközelebb állt a polgárok egyszerűbb élet- és gondolkozásmódjukhoz.
A kolozsvári országgyűlés is határoz…
Ugyancsak a fent említett könyv szerzője említi, hogy a reformáció után, az 1556-os kolozsvári országgyűlés három országos protestáns iskola felállítására vonatkozóan hozott határozatot, ezek egyikének otthonául a székelyvásárhelyi kolostort jelölték ki.
Az 1557-i gyulafehérvári országgyűlésen a város reformáltjai már köszönetet mondtak Izabella királynőnek, hogy az iskola alapítására vonatkozó kérésüket teljesítette.
Ettől kezdve, a már protestáns iskolát a korabeli számadáskönyvek „schola particula” néven említik, s 1602-ig az új szellem tanait a Várban tanították. Onnan az iskolát áthelyezték a Szent Miklós-plébánia még létező tartozékaiba, a Református Kollégium mai helyére.
A régi épület rövid időn belül kicsinek bizonyult, s a református egyház megkezdte annak bővítését. Jóllehet, a számadások lapjai ma is őrzik az egymást követő építkezések felsorolását, a tizenkilencedik század kezdetéig létrehozott épületek közül egy sem maradt fenn. Az épületek leltára ismeretes, elhelyezésüket ma is azonosítani lehet az 1774-ben készített helyszínrajzon.
A kollégium híre a nagyvilágban
Azonban ismerni kell azt is, amiről A város meséi című könyvben írnak. A kollégium több mint négyszázötven esztendővel ezelőttre visszanyúló történetét érdekes események és tiltakozások fűszerezik.
Az 1800-as évek elején a fazekasok céhe fellázadt a jelenlegi Bolyai líceum, akkori Református Kollégium vezetősége ellen, amiért más városokból jött mesteremberekre bízta az intézmény máig fennmaradt, legrégebbi épületszárnyának belsőépítészeti munkálatait.
Az iskola főépülete, amely mint már említettük, a szecesszió jegyeit viseli, az egyik legszebb a városban, Kimpián Annamária művészettörténész szerint azonban elsősorban a kiváló tanárok, a felbecsülhetetlen értékű könyvek és a diákokba oltott szellemiség vitte a nagyvilágba a kollégium hírét.
A parlagon hagyott sírkert
A Bolyai líceum története egészen pontosan az 1557-es esztendőre nyúlik vissza. Azokban az években a Szent Miklós római katolikus templom állt itt, és mellette terült el a tizenharmadik-tizennegyedik században Marosvásárhely egyik első temetője.
Az 1500-as évek vallási reformját követően, amikor a város római katolikus lakossága tömegesen áttért a református hitre, a templom kihasználatlanul állt, állaga egyre inkább leromlott, a temető pedig egyszerűen eltűnt.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból kiderül, hogy a sírkertet még korábban parlagon hagyták, legalábbis erre engednek következtetni a néhány évvel ezelőtt végzett ásatások, amelyek során csontvázakra bukkantak az egykori templom falai alatt.
Ez pedig azt jelenti, hogy az épület egy részét eleve ráépítették a sírokra.
A Rákócziak iskolája
Azt is feljegyezték, hogy 1718. április harmincadikán a Schola Particulába menekültek a magyarországi Sárospatak református kollégiumának diákja és tanárai, és gyakorlatilag így jött létre a marosvásárhelyi Református Kollégium. Azt is tudjuk, hogy voltaképp kik is voltak ezek a menekültek. Sárospatakon a Rákóczi család működtetett egy iskolát, amely egyetemi szintű oktatást nyújtott. II. Rákóczi György, aki református vallású volt, feleségül vette a római katolikus Báthory Zsófiát, aki átkeresztelkedett reformátusnak. A fejedelem halála után azonban visszatért a katolikus hitre, és felszámolta az iskolát, a diákokat meg a tanárokat elkergette. Ezek előbb Gyulafehérvárra menekültek, amikor azonban Erdély a katolikus Habsburgok uralma alá került, innen is menniük kellett.
Ekkor szemelték ki a marosvásárhelyi református iskolát, követeket küldtek ide, s hosszas tárgyalások után végül sikerült megegyezni. Az elemi iskola és a kollégium egyesült, és létrejött a Marosvásárhelyi Református Kollégium.
Az 1744-ből és az 1767-ből származó dokumentumok
Az idők folyamán lassan kezdett túl szűkösnek bizonyulni az iskolaépület, és újabb helyiségekre volt szükség. Ezeket azonban sajnos fából építették, és rövid idő alatt tönkrementek. Fenn is maradt egy 1744-ben kelt dokumentum, amely az osztálytermek, az auditórium, a könyvtár és a magtár állapotát ecseteli.
Egy 1767-es helyszínrajzból pedig kiderül, hogy a jelenlegi líceum helyén lakóházként szolgáló épületek, könyvtár, auditórium, magtár, kút, mellékhelyiség, kert és kemence állt, ami mind arra utal, arra enged következtetni, hogy bentlakás is működött itt. Az évek során aztán ezeket az építményeket lerombolták, és másakat emeltek a helyükre.
A kollégium és az egykori tanszékei
Keresztes Gyula rávilágít arra is, hogy a tizenhetedik század elejének szabadságharcai idején a jó hírnévnek örvendő schola particula menedéket nyújtott a vallási üldöztetés elől menekülő sárospataki és gyulafehérvári kollégiumok diákjainak, és a három iskola egyesülésének időpontjától, 1718-tól a Református Kollégium nevet viselte.
Az egyesülés után a kollégium felsőbb osztályai teológiai, bölcsészeti, majd 1797-től egészen 1872-ig jogi, filológiai és természettudományi tanszékekkel működtek. Az állandó építkezések közül a kollégium legrégebbi, ma is fennálló épülete a kétemeletes barokk homlokzatú bentlakása. A századforduló után épült az új kétemeletes iskola, melynek szecessziós homlokzata a rendezett térre, s két szárnya a Bolyai, illetve a Gecse Dániel utca felé néz.
Korszerű alaprajzi elrendezésével főgimnáziumi rangon működött, s tornacsarnokával a város legnagyobb iskolája.
A Bolyai utcai épületszárny egyemeletes része, a középemelet beiktatásával, díszes szecessziós homlokzatával, az utca képét emeli.
1957-ben, az iskola négyszáz éves fennállásának ünnepségei alkalmával kapta Bolyai Farkasról – a kollégium polihisztor tanáráról – a Bolyai Farkas Líceum elnevezést.
Nagy-Bodó Tibor
Új fotók: Nagy-Bodó Szilárd
Régi fotók: Madarász József
Központ