Méltó módon ünnepelték meg a marosvásárhelyi Református Kollégium újraindításának huszadik évfordulóját. A szombat esti rendezvényen kicsik és nagyok emlékeztek meg a múltra, és egymást bátorították a jövőre nézve.

A Kollégium óvodásai is hozzájárultak az ünnepi programhoz

Két napos rendezvénysorozattal ünnepel az iskola, ennek első eseménye a szombat esti ünnepség volt a Nemzeti Színházban. Minden generáció hozzájárult a színes programhoz, a beszédeket a diákok produkciói váltották fel. Zeneszóval indult az ünnepség, majd az iskola két volt diákja, Soós Zsuzsa és Labancz Dávid meséltek magukról, és bevezették a következő programpontot. Áhítat következett, amelyet Kovács Szabolcs lelkipásztor tartott.

Egy kérdést intézett a lelkész a közönséghez, megkérdezte, hogy mit kapunk attól a közösségtől, ahol élünk. A gyerek, valahányszor hazajön a szülő, megkérdezi, hogy mit hozott neki. Isten is egy ilyen szülő – mondta a lelkész –, aki mindig kész adni gyermekinek. A Kollégium, ahol Isten munkálkodik, mindig többet adhat a diákjainak és tanárainak, mint egy egyszerű iskola. Útravalóként a lelkipásztor arra buzdította a jelenlevőket, hogy adják tovább a családban, a baráti körben mindazt, amit a Kollégiumban kapnak.

Az iskola igazgatója, Benedek Zsolt elmondta, a Kollégium közel négyszáz éven át szolgálta a magyarságot Marosvásárhelyen, aztán egy tollvonással eltörölték az intézményt. A szellemiségét azonban nem sikerült kiirtani, ezért is történt, hogy újraindult az iskola. „A mi feladatunk az, hogy őrizzük ezt a szellemiséget, az iskola dicsőséges múltja kötelez minket. A vizsgákon és versenyeken szép eredményeket értünk el, erre a továbbiakban is törekszünk” – mondta az intézményvezető.

Az ünnepségen felszólaltak a Maros Megyei Tanfelügyelőség, az Öregdiákok Baráti Köre, illetve az RMDSZ képviselői is. A programot a Kollégium óvodásai, elemisei és középiskolásai tették színesebbé. A rendezvénysorozat záró alkalma a vasárnapi istentisztelet és megemlékezés volt.

A szombat esti ünnepségen megkérdeztük az iskola tanárait és diákjait, hogy milyen kollégistának lenni, itt tanítani. Szövérfi János kémia szakos tanár elmondta, a Marosvásárhelyi Református Kollégium tanárának lenni munkát, felelősséget és örömöt jelent egyben. „A négy év alatt, amióta ennek az iskolának a tanára vagyok, nagyon sok értékes fiatallal és kollégával ismerkedtem meg. Munkánk során sokszor állunk szembe kihívásokkal, melyeket igyekszünk legjobb tudásunk szerint teljesíteni, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez viszi előre az iskolát. Az iskola szellemisége, a családias hangulat és az itt folytatott munka mára nem csak a pályafutásomat, de az életemet is meghatározza és elmondhatom, hogy az iskolával együtt fejlődök, a diákokkal együtt tanulok” – emelte ki a pedagógus.

Márton Evelin tizenegyedikes diák szerint élménydús refisnek lenni. „Nagyon aktív az élet a kollégiumban, van színi kör, és sok érdekes előadást szerveznek számunkra a tanárok. Ez más, mint egy átlagos középiskola, mert van egy fajta komolyság, de ugyanakkor ott van a vallási rész, amely többletet jelent számunkra. Szerintem egy refis diák másként szemléli az életet, az is mondhatnánk, hogy felkészít az életre, nem csak tudás szempontjából” – mondta a diák.

Aktív volt Szederjesi Róbert is, aki szeret refis diák lenni. „Nem bántam meg, hogy idejöttem, sok mindenben részt vettem az évek során, tizedikben például diákelnök voltam, az nagyon tetszett. Szerintem itt jobban zajlik az élet, mint más iskolában, egy percig sem unatkozunk. Jó volt egy ilyen családias hangulatú közösségben tölteni a középiskolai éveket, kár, hogy vége lesz” – mondta a végzős.

Becze Dalma
Vásásrhelyi Hírlap

• < Előző
• Következő >