Református Kollégium

A Csillagpont egy református ifjúsági találkozó amelyet ez évben július 25-29 között Debrecenben rendeztek meg gondos előkészületekkel. Aki nem hallott még róla, úgy gondolom rengeteg jóról maradt le, hiszen ez nem amolyan konzervatív „ülünk és imádkozunk” típusú dolog, amit a mai fiatalok annyira kerülnek, és nem is csoda hiszen nem ez kéne legyen a reformátusok, de önmagában a keresztyének magatartása. Garantálom, aki a közeljövőben, ami a Csillagpontot illetően 2019 nyarán lesz, de a “kistestvér”, a Válts irányt már jövőre megrendezésre kerül, esélyt ad maga számára és akár csak egy napra is betekint e színes találkozó, fesztivál kulisszái mögé, nem bánja meg!

De térjünk is a magunk részére, hiszen mint refis diákként és a Refi színpad tagjaként, úgy vélem a feladatom, hogy erről bővebben írjak. Hogyan is kerültünk mi képbe a Csillagpontot illetően? Nos, mivel a 2015 –ös Csillagponton a jelenlegi színicsapatból ketten résztvettünk, tudtuk milyen kalandos élmény az egész és támadt bennem egy ötlet, hogy mi lenne ha a színivel is elmennénk a Csillagpontra. Azért is jött az ötlet mert igen fontos nekem a csapat, no meg persze azért is, mert akkor már megvolt az „Arc az álarc mögött” című darabunk és úgy véltem, egy ilyen találkozón sok emberhez eltudnánk jutattni a mély üzenetét darabunknak.  Így minden tanácskozás novemberben kezdődött a csillagpontosokkal, amit követett a személyes találkozás a koordinátorral januárban az Égjen a lángon, a telefonos beszélgetések sokasága és az emailek rengetege majd eljött a július 25-e amikor hála Istennek megérkeztünk a színivel Debrecenbe, a találkozó ezévi helyszínére. De már a szervezkedések közben sem ment minden zökkenőmentesen, ahogyan odaérkezésünk után sem egyből. Előbb a fellépő helyszínnel, magával a színpaddal akadtak gondjaink, mert mi elindultunk, hogy megtekintsük a színpadot, de mikor a kijelölt helyszínre értünk, csupán egy fűves terület pár fával tárult elénk… A spontán meglepetségünk után hamar mosoly ült ki az arcunkra, de attól még a helyzetre megoldást kellett találni. Ebben készségesen segített az egyik szervező barátom, aki a kulturális résznek  amelybe mi is beletartoztunk a koordinátora volt, valamint a bemondója is a Csillagpontnak.

 

Egy másik helyszínre kerültünk, így kellett változtatnunk az előadások időpontjain és imádkoznunk azért, hogy legyen pár emberke az előadásunkon így is. Ugye említettem, hogy a kezdetekkor csak az álarc darabunk volt meg, de a tavasszal sikerült a második improvizációs darabunkat is létrehoznunk, a „Messze gurulhat az alma a fájától” címűt, melyet ugyancsak vittünk magukkal a Csillagpontra. A programunk végül úgy alakult, hogy 26-án, szerdán előadtuk az álarcot meg az almát is, és talán mondhatom óriási meglepetségünkre teltházunk volt, így első nap, új helyszínnel és időpont változtatásokkal együtt is. Nagyon boldogok voltunk, hiszen a mi programunk előregisztrációs volt, és mikor előadás előtti órákban érdeklődtünk, hány személy iratkozott hozzánk, mondhatom elég sokáig egyenlő volt a személyek száma a 0-val. Csütörtökön kétszeri alkalommal adtuk elő az álarcot majd pénteken kétszer az almát. Mindkét nap többen és többen jöttek, aminek örültünk nagyon, már csak azért is mert az emberek vágynak a mély üzenetekre és kíváncsiak egyszerű, lícista, amatőr színjátszósok előadására.

 

De a program sűrű volt és egyértelműen a legszínesebb. Mi meg nem csak „dolgozni” mentünk hanem szórakozni is. Így például a csapattal elmentünk a szabaduló sátorba, ahol erősíthettük a csapat kohézióját, az egymásra való figyelést rejtélyek és rejtvények, feladványok megoldása által, hiszen egy sátorba voltunk bezárva és csak úgy juthattunk ki ha megoldjuk a feladványokat. Voltunk az önkéntes kerítés festésen is amiért cserébe napszemüveget kaptunk. Volt aki kipróbálta a ittas állapotot szimuláló szemüveget, amivel együtt feladatokat kellet végrehajtson. De részvettünk beugrós és zenés estekén is, meg megtaláltunk egy renkívül ügyes csontkovácsot is, aki miután megmaszírozott úgy éreztük mintha újjá születtünk volna. De ha már az újjászületésről beszélek, szerintem a legmélyebb és legmeghatóbb része az egész találkozónak a szombati záró istentisztelet és úrvacsoraosztás volt, ahol úgy gondolom sokan születtek újjá, fogadták be szívükbe az élő igét.

 

 

 A csapatnak lett kedvenc törzshelye is, a Rekettyés amit mi csak chill zone-nak neveztünk, ott tartozkodtunk mikor kint tűzött a nap, vagy este ott telepedtünk le és éjszakába nyúlóan beszélgettünk filozófiai, teológiai vagy más számára akár komplikáltnak tűnő témáról, valamint utolsó éjszaka a napfelkeltéig virrasztottunk, hogy azt a csodát is megláthassuk mielőtt hazatérünk hajlékainba. Mivel fellépők, így előadók voltunk, minden helyre bemehettünk, szó szerint a szervezők, fellépők, celebek között lehettünk, velük ebédeltünk vagy a büfében megittunk egy jó kávét. Volt közöttünk aki Mező Misivel beszélgetett egy vacsora mellett. Mondhatom, teljesen élveztük az előadóknak járó kiváltságokat de biztosíthatok mindenkit okosan használtuk ezeket a pillanatainkat is ki.  Remélem, nem csupán beszámoló lesz az olvasók számára, hanem elgondolkodtató és kíváncsiság keltő a jövőre nézve.  Mert a mottója is a Csillagpontnak a Reformálj volt, így mi is úgy véljük színdarabainkkal és önmagunkkal is Reformáltunk és fogunk is Reformálni.

Becsky Panna

XI alfa