Az idén szeptember 21-23 között Kolozsváron került sor az erdélyi és partiumi kollégiumok közös tanévnyitójára. Az érkezés időpontja 16 órára volt ki írva, ki hamarabb, ki később érkezett. Mindannyiunk tele voltunk izgalommal, hiszen senki sem ismerte a másikat és kissé féltünk, hogy hogyan is fog eltelni ez az elkövetkezendő három nap. Visszagondolva semmi okunk nem kellett volna legyen aggodalomra, de mint minden ember, mi is féltünk az ismeretlentől.  Érkezésünknél a házigazdák nagy szeretettel fogadtak minket, mintha haza jöttünk volna. Meglepő volt számomra az, hogy mindenki annyira igyekezett arra, hogy a vendégek otthonosan érezzék magukat. Majd amikor mindenki megérkezett, a Díszterembe vonultunk és ott szeretettel köszöntöttek minket, igazgatóinkat, kísérő tanárainkat és a diákokat. Vörös Alpár, az Apáczai  Csere János Elméleti Líceum igazgatója ismertette velünk a programot mi után röviden elmondta, hogy miért is vagyunk ott és, hogy hogyan épült újjá az iskola és, hogy mennyi befektettet munka és kitartás áll e épület mögött.

 

Ezt követően gondosan ketté osztották a társaságot, a diákokat a helyi diák csapat a sportpályára vitte, ahol megrendezésre kerültek az ismeredős játékok, amelyek annyira jól sikerültek, hogy újabb meglepetés ért, ekkor minden bennem lévő félelem elszállt és tudtam, hogy felejthetetlen három napban lesz részem. Kísérő tanárainkat is megfelelő programmal látták el. Estére minden diák és tanár közösen ment át a kollégium menzájára vacsorázni. Vacsora után mindenkinek program volt szervezve, ami jobban sem alakulhatott volna. A diákcsapat egy parapark nevű helyre. Ez annyira megfogta a diákságot, hogy amikor onnan kijöttünk, nem ismeretlenekként léptünk ki az ajtón, hanem mint egy kis család. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai annyira szervezett programmal vártak minket, diákokat, hogy minden egyes diákot képesek voltak lefoglalni. Minden diák mindenkivel ismerkedett, már az érkezést követő egy órában életre szóló barátságokat kötöttünk, mondhatni.

Szombaton korán kelt mindenki, hogy idejében el tudjon készülni a reggelihez és gondosan és időben tudjon indulni, hiszen egy mezőségi buszos kirándulás állt előttünk, akkor még nem gondoltuk, hogy mennyi izgalmas és tartalmas élménnyel fogunk hazatérni. Reggeli után a Házsongárdi temetőtől indultunk, első úticélunk a bonchidai Bánffy-kastély és református templom volt. A kommunizmus éveiben a kastélyt államosították. Az 1950-es években az egyik, még működő szárnyában termelőszövetkezetet létesítettek. A karbantartás teljes hiánya miatt a kastélyépület is súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a falait építőanyagnak használták fel. A kolozsvári szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori barokk udvarból. Innen az utunk Válaszútra vezetett, Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum és Szorványkollégium meglátogatása következett. Kallós Zoltán híres néprajzkutató,  Kossuth-nagydíjas erdélyi magyar népzenegyűjtő, a nemzet művésze, megkapta a Magyar Corvin-láncot, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának 2005-től. Népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében. Ezt követően  meglátogattuk Széken a tájházat, református templomot majd a szamosújvári örmény örökséget.

Sajnos eljött az a nap, amelyet egy diák sem várt egy ilyen tartalmas hétvége után, hiszen lassan búcsút kellett venni. Reggeli után a Farkas utcai Református templomban ünnepi istentiszteleten vettünk részt, ahol zászlós bevonulás után sor került a hivatalos közös tanévnyitóra, majd a Bethlen-díj átadására.

Szántó Zsófia, XII alfa