Július 23-án reggel kis csapatunk a Kaufland parkolójában találkozott jó pár csomaggal s még több jókedvvel felpakolva, hogy az egyházmegye által szervezett busszal elindulhassunk Debrecenbe a Csillagpontra. Az út bár hosszúnak tűnt, mégis jól telt, rengeteget nevettünk s viccelődtünk egymással. Egy laza 7 órás utazás után végre megérkeztünk a Böszörményi úti kampuszhoz, mely a fesztiválnak második éve ad otthon, majd megkerestük azt a maroknyi földet ahova sátrat verhettünk. Miután „lakásaink” álltak, bele is vetettük magunkat a fesztivál hangulatába, felfedeztük a kampuszt s részt vettünk az első esti programokban, mint dicsőítés vagy társasjátékozás.

Reggelente részt vehettünk áhítatokon, több féle is volt, angol nyelvű, agyalós vagy dicsőítős. A délelőtti előadásokon az egyénről, a közösségről és a történetről hallhattunk, hogy hogyan vesz minket körbe Isten országa, hol és hogyan kereshetjük meg a helyünket benne s hogy mennyire fontos hogy közösségben lehessünk egymással és az Atyával. Ezután kiscsoportos beszélgetéseken mélyíthettük el a hallottakat, melyek által sokat tanulhattunk egymásról és önmagunkról is, hisz a kérdések igencsak elgondolkodtatóak voltak.

Ebéd után mindenki kedvére válogathatott a színes programok közül: próbára tehettük bibliai tudásunkat, kitölthettünk személyiség teszteket, kiélhettük kreativitásunkat, tanulhattunk az érzelmi inteligenciáról vagy épp a biztonságos szexről, meghallgathattuk egy függő vallomását. Esélyünk volt az elcsendesedésre az imasátornál illetve a láthatatlan színház által, valamint kipróbálhattuk, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni a szabadulósátorban. Volt hogy csak úgy bele csöppentünk egy-egy programba, mint egy óriás társasjáték vagy a Biblia projekt tevékenysége, de azok is nagyon érdekesnek bizonyultak. Az élet vacsora után sem állt meg, hisz kezdődött az esti áhítat, ahol az Atyát, a Fiút s a Szentlelket ismerhettük meg jobban. A napok azonban még itt sem értek véget, hanem az éjszakába nyúltak, amikor is társasjátékoztunk, beszélgettünk, dicsőítettünk.

Utolsó nap kissé fájó szívvel kezdtünk neki sátraink lebontásához, hisz még maradtunk volna pár napot, még érezni akartuk ahogyan részesei vagyunk a fesztivál szinte 3 ezres tömegének. A zárás megható volt, hisz együtt vehettünk úrvacsorát s bár sokan idegenek voltunk, mégis egymáshoz tartoztunk.

Napjaink bár bizonyos program szerint zajlottak, mégsem voltak unalmasak. Minden sarkon valami újdonság várt ránk, mely által tanulhattunk magunkról s a környezetünkről. Érezhettük ahogyan Isten országa közöttünk van s Ő körbevesz minket szeretetével és kegyelmével.

Köszönjük a szervezőknek, előadóknak és önkénteseknek, hogy ennyire csodálatossá tették napjainkat és Márton Előd tanár úrnak hogy elvitt minket, ott volt velünk s kiscsoportos beszélgetéseink alatt vezette gondolatainkat hogy megtalálhassunk önmagunkban a válaszokat.

Simon Dorottya,

XI. beta

A refis diákok utazását támogatta: