A festői Sóvidéken, Parajdon került sor arra a háromnapos tanári összerázóra, amin mint tanárok, vezetők, az eddigi alkalmakhoz képest rekordszámmal vehettünk részt. Összesen harminckettőnknek adatott meg az a lehetőség, hogy ennek az építő alkalomnak az áldásaival élhessünk, és egymás társaságában ne „csak” fejlődjünk, de kötetlenül beszélgethessünk is, örülhessünk egymásnak.

Az összerázónk első napján, ahogy a résztvevők szépen sorban megérkeztek, jó volt látni, hogy nem kellett sok idő – valószínűleg a kötetlen hangvételnek és a gyönyörű helynek köszönhetően is-, hogy a „falak” amelyek az iskolai munkakörnyezetben valamilyen szinten természetesek, szépen lassan elkezdtek leomlani, és így nem csak a kollegát, felettest, munkatársat, láthattuk meg a másikban, hanem egyre inkább láthatóvá vált az ember, vagy akár a barát is.

 

Ezek azok a pillanatok, amelyek világunkban egyre értékesebbek lesznek, és amiről nehezen mond le az ember. Ez abból is könnyen kikövetkeztethető volt ezen az alkalmon, hogy ez az estén ez a kis közösség, az idő gyors röptével nem törődve, népdalainkat és műdalainkat felelevenítve, hosszan énekelt bele a frissítő székelyföldi éjszakába.

A második nap fókuszában az értelmi és a lelki fejlődés, értékeinkben való megerősödés volt. Meghívottunk Dr. Bustya János,Kolozsvárról, a Református Pedagógiai Intézettől érkezett közénk, délelőtti előadásában „A szabadság korlátjai, a korlátok szabadsága” témában tartott foglalkozás. Ezen az alkalmon azzal az égetően fontos és nehéz kérdéssel foglalkoztunk, hogy korunkban mennyire fontosak a korlátok, illetve a szabadság és szabályok milyen feszültségben vannak egymással. Pedagógusokként elengedhetetlenül fontosnak látta, hogy bár a szabadság is mint isteni adomány van az életünkben jelen, a korlátok és a korlátozások is elengedhetetlenül fontosak, mind a saját, mind a gyermekeink, a jövő generáció számára.

 

A délután első felében egy gyors felkészítést kaptunk Magyary Árpád, a Maros Megyei Rohammentőszolgálat  főasszisztensétől, hogy hogyan kezeljünk egészségügyi vészhelyzeteket, hogyan próbáljunk meg újraéleszteni egy arra rászorulót, vagy hogyan segítsünk egy fuldoklón.

 

A délután második felében ismét Dr. Bustya János előadását hallgathattunk meg, ahol a szexualitás témáját, a Biblia szűrőjén keresztül vizsgálva, arra kerestük a választ, hogy a jelenlegi trendek és irányultságok között, melyek lehetnek azok az utak, amelyek járhatóak, áldást hordoznak és amelyeket képviselve, mint értéket tovább kell adjunk a fiatal generációnak.

A tartalmas napot követően, a vacsoraasztalnál úgy, ahogy minden étkezésnél- igei útmutatót követően, együtt énekeltük jól ismert asztali imáinkat. A vacsorát követően ismét kötetlen program következett, majd másnap mindenki a maga módján lelkileg feltöltődve tért vissza lakhelyére.

Így visszatekintve nagy ajándékként élem meg és tudom, hogy sajnos ez nem mindenhol természetes, hogy egy olyan közösségnek lehetek, lehetünk a tagjai, ahol közös értékeket képviselve küzdünk ezeknek az értékeknek a megőrzéséért és továbbadásáért. Ez az érték lehet a magyarságunk minden aspektusával, keresztyénségünk, közösségi szellemünk és még hosszan sorolhatnám.

 

Külön áldásként élem meg azt, hogy az ilyen jellegű alkalmaknak is köszönhető az, hogy iskolánk tanárai nem csak egy tanári kar, hanem egy nagyszerű csapat is, amely, ha minél jobban összefog, annál jobban tudja beteljesíteni azt a feladatot, ami rábízatott, itt Marosvásárhelyen, Erdélyben. 

A rendezvényünket támogatta: