Vajdahunyad – Herkulesfürdő – Orsova – Zsilvásárhely
Ezen gyönyörű helyekre látogattak el iskolánk 11α és 10γ osztályai a Zöld Hét keretein belül.

Reggel 7 órakor indultunk Marosvásárhelyről, első megállóként pedig Vajdahunyad várát vettük célba, ahol betekintést nyerhettünk a középkor világába. Az élmény egészen olyan volt, mintha egy történelmi film díszletei között jártunk volna, ugyanis a vár eredeti szépségét rendkívüli alapossággal őrizték meg. Emellett sok korabeli kiállítást is megtekinthettünk. A várból kilépve a nagy csodálkozásból hamar felocsúdtunk, ugyanis hirtelen ránk szakadt az ég, és mindenki heves rohanásba kezdett a busz felé.

Mire Herkulesfürdőre értünk, az idő is jobbra fordult. A bátrabbak megmártóztak a helyi gyógyvizekben, míg mások gyönyörködtek a festői tájban, és élvezték a friss hegyi levegőt. Az üdülőtelepen sétálva egyszerre utazhattunk vissza a római katonák idejébe és Sisi világába. Ahogy elsétáltunk a helyi épületek mellett, teljesen érthetővé vált, miért kedvelték már a régmúltban is ezt a hegyekkel és erdőkkel övezett kisvárost.

Az első nap végén megérkeztünk Orsovára, ahol elfoglaltuk szállásunkat. A vacsora után mindenki próbálta megemészteni a gyönyörű dunaparti látványt kellemes beszélgetések közepette – hiszen valljuk be, a kirándulások igazi fénypontjai mégiscsak az esti anekdoták.

Másnap reggel ismét korán keltünk, és egy kiadós reggeli után felsétáltunk a Szent Anna-kolostorhoz. Megtekinthettük a helyi apácák lakhelyét, amelyre bizony nem lehet panasz, hiszen csodálatos kilátás nyílik onnan a városra és a Dunára egyaránt. Lefelé menet egy igazán érdekes kiállítást is megnéztünk a Duna menti nemzeti parkokról, azok elhelyezkedéséről és a térség élővilágáról.

Egy kiadós ebéd után hajókázni indultunk a Duna egyik legvadregényesebb szakaszán, a Kazán-szorosban. Bár kirándulásunk ezen részétől sokan tartottak a tengeribetegség miatt, szerencsére nem volt olyan vészes, mint ahogy elképzelték. Sőt! A hullámok szinte álomba ringattak minket, és a háromórás hajóút inkább félórásnak tűnt – egészen addig, amíg itt is el nem kezdett zuhogni az eső. Szerencsére azonban még időben kigyönyörködhettük magunkat a Kazán-szoros látványosságaiban: megcsodáltuk a Tabula Traiana római emléktáblát, Decebal hatalmas, kőbe vésett arcát, valamint a Széchenyi-emléktáblát.

A harmadik, egyben utolsó napon búcsút intettünk Orsovának, majd első megállóként a Vaskapuhoz utaztunk. Itt egy rövid ismertető segítségével bővíthettük tudásunkat arról, hogyan is működik Európa egyik legnagyobb vízierőműve.

Kirándulásunk utolsó állomása Zsilvásárhely volt, melyet sokan a „szobrok városaként” ismernek. Nem meglepő tehát, hogy mi is híres szobrokat látogattunk meg. Megtekintettük Constantin Brâncuși három ikonikus művét, melyek a város arculatát is meghatározzák: A Csók kapuját, A Csend asztalát és A Végtelen oszlopot. Feltöltődve a modern szobrászat ezen gyöngyszemeivel indultunk vissza Marosvásárhelyre, ahová mintegy 300 kilométer megtétele után érkeztünk meg.

Összességében három felejthetetlen napot töltöttünk együtt. Minden egyes kirándulás lehetőséget ad arra, hogy még jobban összekovácsolódjunk, és minden helyzetből kihozzuk a lehető legtöbbet.

                                                                                                                                   Fekete Andrea

                                                                                                                            11α osztályos diák