2018. március 11-15. között az Encsi Váci Mihály Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium, illetve Encs Város Önkormányzata meghívására a Marosvásárhelyi Református Kollégium kórusa együtt ünnepelte a város és az encsi iskola diákságával a magyar nemzeti ünnepünket.

 Izgatottan várta minden kórustag a vasárnapi napot, március 11-ét, amikor elindultunk Marosvásárhelyről Encsre. Úgy terveztük, hogy kihasználjuk azt az 5 napot amelyen elleszünk utazva és nemcsak énekelni fogunk, hanem kirándulni is. Összekötjük a hasznost a kellemessel is. Kora este érkeztünk szálláshelyünkre, amely Forró településen volt. Itt Bacsó Beáta, encsi tanárnő várt minket, aki vázolta nagyjából a programjainkat, fellépéseink időpontjait.

Másnap, hétfőn, kirándulni mentünk. Az első megállónk az Aggteleki cseppkőbarlang volt, ahol a Baradla-barlang rövid túráján vettünk részt.

 

A túra során megismerkedhetünk egy olyan világgal, amelyet már az ősember felfedezett magának néhány ezer évvel ezelőtt. A sok fekete szín, a kormos képződmények, sziklák mind-mind az elődök emlékeit őrzik. Hatalmas termek és képződmények sokaságát láttuk: függő és álló cseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók között vezetett az út, amelyek megmozgatták a kutatók, látogatók fantáziáját. Így született a híresAnyósnyelv, aMikulás, aTigris, azOszlopok csarnoka, melynek már a nevében benne van a páratlansága, lenyűgöző méretű termében megszámlálhatatlan képződmény található. A koncertek helyszínéül szolgálóHangversenyterembenpedig a barlang kiváló akusztikája nyújtót felejthetetlen élményt, főleg hogy nem tudtunk elmenni onnan anélkül, hogy ne énekeltünk volna egyet. Két énekünkkel örvendeztettük meg a jelenlévőket: az egyik egy dicséret volt, a másik pedig a székely himnuszunk.

 A barlang látogatása után Kassára utaztunk, ahol meglátogattuk a város központját, a Szent-Erzsébet dómot és a Rákóczi-kriptát.

 Szomorúan tapasztaltuk Kassa város hangulatát. Nagy fejedelmünk lassan egyedül lesz magyar. Megpróbáltunk énekelni egyet a templomban is, de nem engedték meg. Nagy fejedelmünk kriptájában viszont elénekeltük nemzeti himnuszainkat.

 Délután visszaindultunk szálláshelyünkre, de először megálltunk egyet Encsen az iskolánál, ahol pogácsával, ropival és üdítővel vártak minket diákok és tanárok egyaránt. Táncházat szerveztek nekünk, amely jó alkalomnak bizonyult az ismerkedésre közöttünk.

 Harmadik nap, kedd reggel, Vizsolyra mentünk, ahol meglátogattuk az első magyar biblia fordítást meg a nyomda múzeumot, kipróbáltuk itt is a régi templom akusztikáját, elénekeltük a székely himnuszt.

 

Lassan kirándulásunk minden pontja egy alkalmat adott, hogy próbáljunk a fellépésekre. A vizsolyi biblia meglátogatása után vártúrára indultunk. Az első Boldogkőváralja volt. Ahogy ottani középkori idegenvezetőnk is mondta, hirtelen nagy sokadalom gyűlé összé a vár alá. És végül mi is úgy távoztunk onnan: vagyon nagy sokadalom Boldogkő várában, ahol maroknyi székely csapat vendégeskedett.

Boldogkőváralja után Fűzér várát vettük be. Hát ez már nehezebb volt egy kicsit, hiszen a buszparkolótól a várig, a még szikkadó ösvényen, megkellett szenvedni. De mindent megért, hiszen idegenvezetőnk a vár minden terméről tudott mondani valami érdekeset. Kipróbáltuk mi is a székeket, asztalokat és persze a kápolnát is. Mivel mással, mint énekeltünk, dicséreteket és … székely himnuszt. Szomorúan tapasztaltuk viszont, hogy a boros és a sörös pincék üresek a várban. Erre a napra délután nem volt más programunk. A nap hátralevő részét a szálláshelyen töltöttük el, ahol késő estig próbáltunk a másnapra.

 Szerdán, március 14-én, reggeli után elindultunk az Encsi Váci Mihály Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégiumhoz, ahol már várt az igazgató úr és helyettesei, tanárai és a diáksága. A napot ünnepséggel kezdtük, amelyen a fogadó iskola és rajtunk kívül, jelen volt az Encsi Szent-László Gimnázium diáksága is. Itt volt az első igazi fellépésünk.

 

Öröm volt együtt ünnepelni magyar testvéreinkkel. Úgy éreztük, hogy közéjük tartozunk, hogy tényleg egyek vagyunk. Az ünnepséget egy vetélkedő követte, amelyet vegyes csapatok képviseltek. Összesen hat csapat, minden csapatban három erdélyi és három magyarországi diák. A vetélkedő témája Petőfi Sándor és Arany János barátsága volt, illetve a forradalom. Hazafias versek, szavalatok hangzottak el, forradalmi plakátot kellett készíteni a csapatoknak, illetve villámkérdésekre válaszolni.

A vetélkedő nyertese? Mindenki az volt, hiszen barátságok alakultak ki a csapattagok között és új ismeretekkel gazdagodott mindenki. Ezt követően egy barátságos focimérkőzésre is sor került a két iskola diáksága között. A hazai pálya előnye itt viszont meghozta a gyümölcsét. Az iskolában elfogyasztott ebéd után az iskola emlékparkjában egy körtefát ültettünk el. Szimbolikusan hoztuk ezt a fát Erdélyből. A székelykeresztúri Petőfi körtefája emlékezetére ültettük. Mi elvittük, elültettük. A forradalom és ottlétünk emlékére ápolják majd az encsi diákok.

  Délután a városi ünnepi rendezvénysorozat keretén belül koszorút helyeztünk el az encsi Petőfi szobornál, majd a Művelődési Központba vonultunk át.

 

Zsúfolásig megtelt a terem. Jó volt hallani a helyiektől, hogy ennyien még sosem ünnepeltek együtt. Azt is jó volt hallani a szervezők részéről, hogy a kórus fellépése vonzotta igazából a nagy tömeget oda. Nem kellett csalódniuk bennünk. Szívből és lélekből, örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Magyar a magyarral újra együtt énekelt, ünnepelt, határok nélkül.

 Intenzív ütemben zajlottak az események. Már csütörtök, indulnunk kellett haza. Útközben megálltunk Csobád községben, ahol részt vettünk a helyi ünnepségen. A borongós, hideg idő miatt nem voltak sokan, de aki ott volt, annak fontos volt a márciusi ifjak üzenete. És üzentek a község ifjai is, meg üzentünk mi is az énekeinken keresztül.

Felejthetetlen élményekben volt részünk. Új barátokat szereztünk, együtt ünnepeltünk, énekeltünk, szabadnak éreztük magunkat. Otthon is szoktunk énekelni nemzeti ünnepeink alkalmával, de mintha kalitkába zárt madarak lennénk. Otthon vagyunk, de jelképes rácsok mögött. Megadnak mindent nekünk, csak a magyar szabadságunkat nem.