2018. augusztus 14. Ez volt az a nap, amit már mindannyian vártunk, hogy végre elutazhassunk Nagyenyedre a IV. Válts irányt IKE fesztiválra mely augusztus 14-16 között zajlott. Már vonatos oda utazásunk is érdekesre sikeredett. Vidámságunknak pedig semmi sem szabhatott határt, még a sorban állás a regisztrációnál vagy a melegben való sátorhúzás sem. Miután „beköltöztünk” ideiglenes otthonainkba, a refis csapat belevethette magát a fesztivál kalandokkal teli életébe. Az első órák a táborhely felfedezésével és az ismerősök felkutatásával telt. Majd a kezdő istentisztelet után a Fundamentum zenekar biztosította a jó hangulatot.

Szerdán, a fesztivál második napján kezdődött csak igazán az élet színes programokkal kitöltve, melyek a fesztivál minden napját érdekessé tették. Reggeli után mindenki elvonult hogy a neki tetsző áhítaton a lelki táplálékot is magához vegye, akár angolul is. A délelőttök folyamán különböző előadásokon vehettünk részt, mindenki megtalálhatta a kedvére valót. Az ebédszünetekben megtöltöttük üres bendőnket, valamint megtanultuk a Profiba vezető utat is, ahonnan különböző finomságokat vásárolhattunk. Délután újabb előadásokon vehettünk részt vagy a chill zoneban pihenhettünk, beszélgethettünk, barátságokat köthettünk.

Minden este, vacsora előtt a teljes csapat összegyűlt a már magunkénak érzett lépcsőknél s megosztottuk egymással a nap során szerzett tapasztalatainkat, hogy ki milyen előadáson vett részt és mit hozott magával. A beszélgetések végére színes paletta állt előttünk: volt aki arra volt kíváncsi hogy az angyalok és a démonok befolyásolják-e életünket és ha igen akkor hogyan, más afganisztánról szeretett volna hallani, akadt akit a családfa kutatás érdekelt, volt aki önismereti előadáson vett részt, más főzőcskézett, megint mást pedig a rohammentősök munkája érdekelt és még sorolhatnánk nagyon sokáig. Az esti koncerteken pedig együtt ugrálhattunk Szabó Balázs és bandájával, rophattuk a Parno Grasztal vagy épp elcsendesedhettük Csíszér Lászlóval, vagy a többi zenekarral. Ugyanakkor éjjel sem unatkoztunk. Bulizhattunk vagy egy dicsőítésen csendesedhettünk el ha pont úgy tartotta kedvünk. Volt hogy társasoztunk, máskor meg régi slágereket énekeltünk. De bárhol is töltöttük az időnket, a jó hangulat garantált volt.

Utolsó nap megtapasztalhattuk hogy milyen több száz emberrel együtt úrvacsorázni, milyen amikor a szívünk együtt énekel és dobog. Láthattuk együtt azt a rengeteg embert, akik idejüket és erejüket nem sajnálva dolgoztak azért hogy mi, fesztiválozók jól érezhessük magunkat. Mindezek után kissé szomorúan fogtunk neki sátraink lebontásához és elszorult szívvel indultunk haza, de annál nagyobb bennünk a várakozás a következő Válts irányt után.

A fesztivál mottója: „Látható-láthatatlan”. A kezdő istentiszteleten hallhattuk hogy az ember azt nézi ami a szeme előtt van de Isten azt nézi, ami a szívben van. Rengeteg élménnyel és tanulsággal érkeztünk haza. Az együtt töltött napok alatt pedig nem csak Isten látta azt ami a szívünkben van, hanem egy kicsit mi is láthattuk a Láthatatlant.

 

Simon Dorottya,

XI beta

A Kollégium csapatának az utazását a BGA Zrt. biztosította.