Kellemes, hűvös volt 2019. október 18-ikán, reggel amikor elindultunk a Kaufland árúház parkolójából. Nagyon sokan voltunk, hiszen két busz is várakozott ránk és velünk jött az igazgató úr, Benedek Zsolt tanár úr, felesége, Benedek Timea tanárnő,  Szövérfi János tanár úr (Oszibácsi) és Farkas Iván tanár úr. Az elején nehezen indult,  de mikor gondolatban elszűrcsöltük kávéinkat elkezdtünk felébredni. Mint minden buszos kirándulás ez is a megszokott volt. Hátul zene és hangos beszéd, középen lágyabb beszélgetés, legelöl pedig tanárok és sofőrbácsi. Haladtunk, haladtunk és 11-12 óra körül meg is érkeztünk a határhoz. Minden zökkenőmentesen zajlott, senkit sem hagytunk ott. Az út többi része már a végtelen síkság újra és újra csodálása volt. Egy órára megérkeztünk a Kálvinista Rómába azaz Debrecenbe, ahol először a Református Nagytemplomban vezettek körbe.

Meséltek a történetéről, építéséről. Megtudtuk, hogy a legnagyobb református templomok közé tartozik. Nem is hozom szóba a templom 180 éves orgonáját, amely a maga 4200 sípjával az egyik legyönyörűbb hangszer. A templomban láthattunk egy eredeti Vizsolyi Bibliát is. Feljebb haladva a négyszintes épületben bibliai helyszínek modelljeit csodálhattuk. Köztük Jeruzsálemet, vagy Jézus ideiglenes sírhelyét. Számomra meglepő ám egyszerre várt eszköz volt a templomtoronyban egy üveglift, amely mozgássérültek számára készült. Bemutatták a padlást is és szinte hihetetlen, de nem találtuk otthon a templom egerét. Maketteket mutattak be a templom eredeti kör alakú tervrajzairól, viszont annak idején a pénzszűke miatt kereszt alakú lett. A végső állomásunk a templomban a harangszint volt, ahol láthattuk az 1800 kilós “kisharangot”. Ugyanitt kimehettünk a tetőre ahonnan szinte egész Debrecen látszódott. Már-már madártávlat volt. Profilképek és selfie-k készültek fent, majd elindultunk vissza.

             Az utunk a templomból a Debreceni Református Kollégiumba vezetett, annak is a „dísztermébe”, az oratóriumába. Majd körbevezettek saját múzeumukban. Híres tanáraikról tartottak érdekfeszítő beszédet és a csodálatos 600 ezer darabos könyvtárat is megnézhettük.

 A Déry múzeum volt a következő megállónk. Végre adódott az alkalom, hogy megnézhessük a Munkácsy Trilógiát. Amikor leültem egy kis székre abban a hatalmas teremben és nézni kezdtem a képeket, megelevenedtek. Szavakkal le sem lehet írni a művészet bámulatosságát. Elkezdtek beszélni, hallani kezdtem a párbeszédeket, a háttért, mindent. Ahogy Pilátus ítéletet ad, ahogy zúgolódik a nép, ahogy Jézus szenved a kereszten. Az a negyed óra többet ért bármilyen filmnél vagy zenénél.

            A Déry múzeumot sietve, de annál nagyobb izgatottsággal néztük végig, ugyanis nem volt mindenre idő. Nindzsa eszközöket és további gyönyörű képeket csodálhattunk meg, még klasszikus élőzene is volt. Mindemelett bárki felpróbálhatott egy barokk esküvői ruhát. A múzeum előtt hangulatos és magabiztos képek készültek, a komikusakról nem is beszélve.

            Történt vala ezek után, hogy elindultunk a szállásunkhoz, a Gulyás Pál Kollégium bentlakásába. Kissé sokat sétáltunk, de megérte mert csodálhattuk Debrecent. Megérkeztünk, lepakoltunk, mindenki megkapta saját helyét. Este 10 óráig szabadjára engedtek minket. Mi, mint jó fiatalok a Fórumba mentünk, magyarán plázázni. A legtöbben megcéloztuk a gyorséttermeket, de voltak akik divatüzletekbe vonultak el. Vacsoránkat fejeztük be majd mi is nézelődni kezdtünk. Átnéztük a tech világát, a könyvekét és persze a divatét is. Mindenki döbbenetére este 8-kor a Fórum zárt. Nálunk nem ez a megszokott, de beletörődtünk. Sétálgattunk még a városban, találkoztunk a szocialista Magyarország nagy ikonjával, a Lada 1200-el. Visszasétáltunk a szállásra és egymásnál, a köztérben vagy esetleg a fürdőkben társalogtunk. Oszink elmondása szerint éjszaka jók voltunk, nem volt velünk gond.

Másnap reggel 8-kor keltünk és reggeli után elindultunk az állatkertbe.

Sok szabadidőt kaptunk és szükség is volt rá, mivel nagyon nagy a Debreceni állatkert. Gyönyörű állatokat láttunk, köztük zsiráfokat, a legszínesebb papagájokat és lámákat. Nagyjából tíz-tizenketten kitaláltuk, hogy menjünk dodzsem-ezni. Ez az ötlet nagyon jónak bizonyult. Rájöttünk arra, hogy otthonra is kell legalább kettő az iskolaudvarra. Jól szórakoztunk, sőt, egy második körre is befizettünk. Ezek után már kezdtünk éhesek lenni. Páran kipróbáltuk az állatkert büféjét és az elvárásainkat felülmulta.

            Egykor indultunk a Debreceni Aquaticumba. Kis várakozás után már bent is voltunk a vízben és élveztük a nyárias hangulatot. A fürdőben csúzdák, jakuzzik és egy hullámosmedence is volt. Természetesen mindet kipróbáltuk.

A legérdekesebb program azonban a vízizumba volt. Mi, fiúk, beálltunk vagy nyolcan huszonvalahány lány mellé zumbázni. A zumba után szórakoztató vízi játékok kerültek megrendezésre. Néhányan ezeket már a jakuzziból figyeltük, lazítva. Az egészben a legjobb volt, hogy bármikor elmehettünk volna a fürdőből, de hatkor muszáj lett volna, de hála, ez nem állt fent. Hatra visszamentünk a szállásra.

Esti programnak újra a Fórum jött szóba, bevásároltunk a másnapi útra, és megvettük az esti betevőt. Szép lassan eltelt az idő, visszasiettünk a szállásra. Vacsoránk elfogyasztása közben nevettünk és az élményfürdőre gondoltunk vissza. Őszintén szólva, kiránduláshoz képest egész hamar elaludtunk és másnap reggel, felszálltunk az autóbuszra és megindultunk Erdélybe.

Kodó Dávid, X beta osztály