Több hét tanulással és felkészítővel a hátunk mögött kis csapatunk február 7-én végre elindult Nagyvárad felé, hogy összemérjük tudásunkat más erdélyi kollégiumok diákjaival és hogy nem utolsó sorban találkozzunk a régi barátokkal és újakat ismerjünk meg. Már az utazás is jól telt, ám a megérkezés volt igazán örömteli. Vacsora után a helyi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai tartottak nekünk ismerkedős játékokat, melyek során nagyon sokat nevettünk. Az este hamar eltelt, mindenki beszélgetett, ismerkedett, nevetett s máris azon kaptuk magunkat hogy bizony aludnunk kellene, mert egy nehéz nap vár ránk másnap.

            Szombaton minden versenyző izgatottan ébredt, hisz a napkelte a versenyt is jelentette számunkra. A kedves mosolyok, viccelődések, beszélgetések persze nem maradtak el, de sokkal visszafogottabban zajlottak hisz mindenki önmagát vagy csapattársait igyekezett nyugtatni. Reggeli után a Díszteremben, a verseny helyszínén minden csapat helyet foglalt egy asztalnál és még meghallgattuk tanáraink buzdítását. Az áhítaton a helyi iskolalelkésszel énekeltük el közösen a „Mint a szép híves patakra” kezdetű egyházi énekünket, majd a Királyhágómelléki Egyházkerület püspökének az áhítatán keresztül nyugodhattunk meg kicsit. Tudtuk, hogy nem vagyunk teljesen egyedül, és hogy mi mindent megtettünk, amit lehetett, még egy utolsó erőfeszítés vár ránk, melynek végeredménye már nem csak a mi kezünkben van. Hét feladatlapot kaptunk egymás után, melyet időre kellett megoldanunk legjobb tudásunk szerint. Körülbelül két óra múlva fáradtan bár, de megkönnyebbülten  jöttünk ki a teremből, ahol azonnal elkezdődtek a storyzgatások, hogy kinek hogy ment a megméretés.

            Ebéd után előttünk volt még szinte egy teljes nap, amit a határ melletti nagyvárosban tölthettünk, így igyekeztünk kihasználni. Tettünk egy sétát a délutáni napsütésben, majd egy várlátogatáson vehettünk részt. Az iskolába visszaérve volt alkalmunk kipróbálni egy szabadulószobát, ahol érdekes feladatokat kellett megoldanunk annak érdekében, hogy sikeresen kijuthassunk. Azonban az elcsendesedésre is volt alkalmunk, egy másik teremben egy imaséta keretein belül. Az estét fiatalokhoz méltóan töltöttük késő éjszakáig beszélgetve, kihasználva minden pillanatot, amit együtt tölthettünk.

            A vasárnap reggel fáradtan indult és hamarosan mindannyiunkat hatalmába kerített az izgalom, hisz a záróistentisztelet után sor került az eredmények ismertetésére. Előtte azonban az esperes úr szavai ragadták magukhoz figyelmünket. Ő elmondta hogy mennyire is bizonytalan a világunk, minden mindig változik, de az Ige az örök. Isten használni akar minket s az él teljes életet, aki ezt engedi neki. Lehet nem mindig értjük, de biztos vagyok benne, hogy a versenyen résztvevők közül sokan fogunk olyan helyzetbe kerülni, amikor bizony felhasználjuk a mózesi törvények ismeretét, amit az idei versenyre kellett megtanulnunk. Ezt követően az iskola kórusának a bizonyságtételét hallgathattuk meg és dicsőíthettünk velük együtt. Végre pedig eljött a várva várt pillanat. Először a meghirdetett fotópályázat eredményét hirdette ki a zsűri, majd következhetett a bibliaismereti vetélkedő díjazása. Egymás kezét fogva izgultunk, míg végül ismertették az eredményeket. Kis csapatunk újra második helyet ért el, így három éve rendíthetetlenül a dobogón áll. Első helyen végzett a szatmári csapat, megosztott harmadik helyen pedig a zilahi és váradi kollégiumot képviselő diákok.

            Ebéd után búcsút vettünk a többiektől s készen álltunk a hazautazásra. Előtte azonban még ellátogattunk a Sión Neológ Zsinagógába, ha már a Mózes könyveit tanulmányoztuk. A hazaút hasonlóan vidáman telt, beszélgettünk, énekeltünk, viccelődtünk s bár vártuk hogy hazaérjünk, mégis kissé fájó szívvel vettük tudomásul, hogy lejárt ez az emlékezetes hétvége, mely mindannyiunknak szép emlék marad.

Köszönjük szépen a Nagyváradi Loránttfy Zsuzsanna Református Gimnáziumnak a szervezést és Márton Előd tanár úrnak a felkészítést, valamint, hogy ott volt velünk!

Simon Dorottya, XII beta