Végre újra lehet találkozás, végre újra lehet közösség! Ennek a lehetőségnek a hangulatában került megszervezésre a „ReStart összerázó 2021”. A helyszín a kalotaszegi élni akaró kis település Zsobok, az időpont még az iskola kezdés előtti, utolsó igazán nyári napok, 2021 augusztus 30 – 31.

Abban a reményben gyűltünk itt össze, hogy az az 54 személy nem csupán egy csoportként, hanem csapatként tér majd haza innen. Legalábbis ezt a célt tűztük ki magunknak. A léc magasan van, hiszen az elmúlt bezártságban, és az „onlineban” megélt kapcsolatok eltávolítottak bennünket egymástól és kérdés, hogy mennyire lehet ezt még ellensúlyozni, visszafordítani? De a „csoda” nem maradt el, hiszen az aktivitások, a csapatépítők, az előadások, áhítatok és közösségi alkalmak által az Isten munkálkodott és a szemünk előtt születtek az emlékek, kötődések és az új csapat, akik előtt egy izgalmas négy év áll.

 

Abban, hogy ez az alkalom létrejöhetett, köszönjük azok munkáját, akik ezt az ügyet a szívükön hordozták és köszönjük azt az anyagi támogatást a Communitas Alapítványnak, amellyel könnyített az alkalom anyagi terhein.

Hogy részleteibe menően mi is történt ezen az alkalmon, azt hiszem legjobb, ha egy résztvevő-vezető szemszögén keresztül nézzük meg, ezért a továbbiakban Zalányi Erzsébet osztályfőnöknő sorai adnak bepillantást az emlékezetes alkalmunkról:

 

Ebben a cikluskezdő időszakban életünk a kíváncsiságból és rácsodálkozásokból kipattanó kérdések sora, melyek az újatvárva kérdezik:

Milyenek az osztálytársak? A tanárok? Az oszi ? A nagyobb refisek? Az iskolalelkész?

Hogy telik el a refisekkel töltött idő? Milyen a diáktanács? Mit keresek itt? Mit (kit) találok itt? Fogunk mi itt egyáltalán aludni? Merjem kimondani?

            Bizonyára töredéke a fent idézett kérdéssor azoknak a kérdéseknek, melyek kellőképpen biztosították azt a szándékot és elhatározást, hogy a refibe iratkozott kilencedikesek várják az összerázót, és mindent megtegyenek annak érdekében, hogy azon ott is legyenek.

            Zsobok. Kalotaszeg „csak azért is van remény és lehetőség”- faluja. A közelmúltban gazdagodott helytörténete egy olyan sikertörténet, amely a lelkierő, összefogás, kitartó, szorgalmas munka, áldozat és imádságos élet eredményeként szemünk előtt tárja fel: kivarrott útját, majd az Immánuel gyermekotthont, mellette még egy nagyobb gyerekotthont, a malmot, a pékséget meg a sajtműhelyt. Mindez javarészt a kőtemplom köré építve. A templom is üzen: kívül az évszázadok viszontagságait délcegen álló kőkemény, erőt sugárzó épület, bentvarrottasaival, faragott kazettáival, a zsoboki férfiak és nők alkotásaival a kalotaszegi növényi mintákkal való tobzódásban a csodálatra és csodákra való nyitottságra hangol. Olyan értékrend eredményeit vonultatja fel, mely a refis diák számára is erőforrás kíván lenni. Meg is adatik az erőforrás: Barta István- Zsolt lelkipásztor igehirdetésében és előadásában, Pál apostol szavait idézve bizonyságot tesz saját futásáról, annak céljairól, körülményeiről, feltételeiről, buzdítva a diákokat a Krisztusért-futás szépségeinek felfedezésére. Később, az istentisztelet után megtudjuk: okkal teszi, ő maga is református kollégium neveltje, és alig tudja abbahagyni a felsorolást, amikor arra a kérdésre kell választ adnia, hogy mit kapott a refitől. Kezd körvonalazódni: itt számunkra adatik egy közösség.

            Közösség. Úgy érkeztünk meg Zsobokra, mindannyian, mint 54 külön történet. Mikrovilágaink biztonságából kilépve ülünk körbe, nyitjuk meg szívünket és áldást kérünk attól, aki közösséggé formálhat minket. Ő pedig Lelke által megragad, ahogy ez elhangzik a bevezető áhítatban. Krisztus erejével szól az üzenet, fakad fel a szívből a dal és a dicsőítés, hangzik az ima, mely megteremtheti a biztonságos keretet az egymás megismerését megcélzó játékoknak.

            Felszabadultan játszunk. Jó helyen vagyunk, jó kezekben. Nyitott szívvel figyelünk egymásra, nevetünk, kérdezünk, egymás szemébe nézünk, hogy önmagunk és mások tükre segítségével a válaszok egyre hangsúlyosabbak lehessenek. Az események egymásutániságában egyre jobban érezzük, hogy önmagunk vagyunk. Isten jelenléte, a közösség pozitív ereje felszabadít az Isten csodálatára, a közösségben való felszabadult játékra, nevetésre, viccelődésre, határaink és kereteink feszegetésére. Jó a reggeli és esti áhítatok során együtt elcsendesedni, de jó kicsit félrevonulva az oszik vezetésével külön osztályközösségként a magunk kapcsolatait is létrehozni, mélyíteni, beszélgetni és beszélgetni, s ha a fáradtság és álmosság nem követelné a megfelelő bánásmódot, még éjszaka is beszélgetnénk, énekelnénk, egymás jelenlétének örülve társasoznánk.

 

            Üzenet. Tudjuk, hogy mindennek, ami itt történik, üzenete van. Az együttlétünk végén összegyűjtjük őket:

Az Úr van itt, hogy áldásai kiáradjanak életünkre.

Dicsőítve őt képesek vagyunk elcsendesedni, ráhangolódni, vele találkozni.

Életünk ajándék, hatalmas érték. Drága kincsei vagyunk a Hatalmasnak, aki a Mindenét feláldozta, hogy fiaivá fogadjon.

Értékesek, becsesek vagyunk.

Az Isten megmutatja Önmagát annak, aki keresi Őt.

Kapcsolataink Isten oltalmában gazdagodnak.

Isten törvénye tökéletes, hatalmas áldás, amely az Önmagát megmutató Isten szentségébe hív minketazáltal, hogy szabályokat ajándékoz a mi növekedésünk érdekében. Jó ez nekünk…jó lenne szívvel érteni és cselekedetekben bizonyságot tenni erről.

Fontos, hogy életünk üzenet, és legyen nyoma az Isten dicsőségének életünkben, kapcsolatainkban.

„Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! „ Zsolt 37,37

És nem utolsó sorban a biztonságot üzenő: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. “ Zsolt 139,5-6

Tudás. Csodálatos, magas tudás, amelybe belekóstoltunk. Reményeink szerint sokunk számára vágyott tudás, amiért itt vagyunk ebben a közösségben. Alkalmunk adódik megismerni a közösség kereteit, szabályait a nagyobb diákok és a tanárok közreműködésével. Keserédes élmény. Hívogatóan kecsegtet a sok lehetőség, önképzőkör, program, tehetségfejlesztő, de ami ezen felül a kell igényével hangzik el, az elgondolkodtat. A nagyobb diákok pár szóval megnyugtatnak, és megerősödik bennünk az üzenet, hogy jó helyen vagyunk, ahol olyan kapcsolatok születhetnek és gazdagodhatnak, melyek tele vannak szeretettel, széppel, áldással, tudással, reménységgel. Kapcsolatok várnak ránk, Isten jelenlétében megszentelt, áldott közösségek, barátságok. Reménységgel tölt el a jövő, hogy értékes részei lehetünk az iskola diákéletének.

            Áldott az Úr azokért az emberekért, akik ezt a lehetőséget megteremtették nekünk, Isten eszközeiként szolgáltak, közösséget formáltak, üzenetet, tudást közvetítettek. Hálásak vagyunk.

Köszönjük, Lukács-tiszi, köszönjük, Dorka, köszönjük, Dávid!

A program támogatója a: