Zsámbék az amatőr színjátszók találkozójának székhelye. Az elmúlt hétvégén iskolánk színjátszó csapata, a Refi színpad is Zsámbékon járt, az immár XXV. alkalommal megrendezett amatőr színjátszók találkozóján. A találkozó legfőbb célja, hogy teret engedjen a tehetségek kibontakozásának, ösztönző teret biztosítson a szakmai fejlődéshez és a sorsproblémák feldolgozásán keresztül elősegítse egy-egy közösség önművelését, magára találását. A találkozón szakmai zsűri értékelte a bemutatott produkciókat. A zsűri tagjai között olyan neves szaktekintélyek foglaltak helyet, mint Regős János, színész és rendező, Árkosi Árpád, Jászai-díjas rendező, valamint Zalán Tibor József, Attila-díjas író és dramaturg.

Mi a Refi színpaddal péntek délelőttre érkeztünk meg, szállásunkat, az ottani zarándokoknak kialakított szálláson foglaltuk el. Az elfoglalás után a zsámbéki művelődési házba indultunk vissza, amely a találkozó, az előadások színtere volt. Az ünnepélyes megnyitó után, mi a második fellépők voltunk az “Arc az álarc mögött ” című improvizációs darabunkkal. Rajtunk kívül voltak még erdélyiek a Szilágyságból, valamint Kovásznáról, a többiek Felvidékről, Pozsonyból, Újvidékről, Szegedről, de még a környékről is, pontosabban Piliscsabáról. Péntek este felvittek minket a katonai bázishoz, amely most a színészek birodalma. Az óriási hambárokban melyekben régen a katonai repülőket tárolták, most színdarabokat adnak elő, színpadokat létesítenek. Minket is a bázis területének bemutatása után egy fergeteges előadásra invitáltak egyik ilyen “óriás” garázsba, ami mondhatom egyik legjobb és legkedvencebb előadásommá vált a valaha látott előadások közül.

 

A szombati napot az előadások forgataga töltötte ki nagyrészben, de aznap ellátogattunk a zsámbéki romtemplomhoz is, ahol egy óra erejéig időutazhattunk. Jártunk 1020 -ban, amikor Szent István királyunk által 10 falunak kellett építeni 1 templomot, amit akkoriban Zsámbékon építettek fel és a mostani romteplom alatt, a fű burkolta területben található. A zsámbéki premontrei kolostort és templomot a középkorban emelték, 1220-34 között késő román - korai gótikus stílusban. Ez a templom hűségesen állta az időket, háborúban és békében egyaránt. Majd 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta áll ebben az állapotában. E látogatás után és az esti utolsó előadás előtt elmentünk egyet fagyizni a csapattal, mert mégsem jöhetünk úgy haza, hogy nem fagyiztunk egyett Zsámbékon. Őszíntén mondva, csöppet sem bántuk meg. Az előadások lejárta után egy helyi együttes lépett fel a művelődési ház udvarán kialakított kisszínpadon amivel csak színesedett az esténk.

 

Másnap, vasárnap a találkozó záró napján, azonnal a reggelit követően a szakmai zsűri külön-külön kiértékelte az előadásokat. Voltak csípős és kemény megjegyzések, tanácsok a mi számunkra is, de összevetve úgy vélem csupa tanulságos és a későbbiekben felhasznáható kritikákkal, tanácsokkal voltunk ellátva. Az utolsó finom ebéd elfogyasztása után útnak indultunk hazafelé, ami úgyancsak izgalmakkal telinek bizonyult  számunkra. Hiszen mi nem csak az ottlétet használtuk ki, hanem az út adta kalandokat is.

 

Becsky Panna

XI alfa