Október 5-9 között részt vettünk a Baja-Marosvásárhely testvérkapcsolat programban. A bajai Bélások meg a marosvásárhelyi Bolyaisok és Refisek októberenként Baján, májusonként meg itt Marosvásárhelyen találkoznak. Így mivel október van, a mi feladatunk volt ellátogatni Bajára és ápolni a kapcsolatot.

            Szerda estére érkeztünk meg Bajára ahol az ottaniak örömmel, és meleg szeretettel fogadtak. Mindenki megtalálta a kedves vendégfogadóját és hazatérhetett a fogadója otthonába.          Másnap a vendégfogadóinkkal együtt látogattunk el a III. Béla gimnáziumba, ahol minden vásárhelyi diák a fogadója órarendje szerint vett részt az órákon. Érdekes volt nekünk felfedezni, hogy az ottani órák időtartama igen más a miénkhez képest, valamint azt is, hogy a fegyelem is sokkal jobb. Ha a tanár belépett az osztályterembe, az osztály annyira elcsendesedett, hogy már már a légy zümmögését is lehetett hallani. Például az osztályok fel vannak osztva három csoportra, így intenzívebben tudnak haladni a leckékkel. No, de nem voltak azért olyan rosszak azok az órák. Sok érdekesség  is történt velünk. Több terv, ötlet fogalmazódott meg bennünk, amelyeket most hazatérve szeretnénk majd javasolni tanárainknak az operatívabb és élménydúsabb órákért. No de forgott az idő kereke is, és lassan elérkeztünk a délután 3 órához, amikor is a Bolyai Farkas Elméleti Líceum egyik történelem tanára, Kálmán Attila előadására került sor. Ő bemutatta nekünk a kutatásai eredményét, az erdélyi nemességet a XX. században. Az előadásból nemcsak a bajaiak hanem mi, erdélyiek is sok újat tanultunk. Ezt követte az október 6.-i megemlékezés az aradi vértanúk emlékművénél, ahol enyhén szólva az alig 30 perces műsor alatt megfagytunk a hideg szél és eső miatt. De túl éltük, mert várt ránk a forró csoki és a meleg estebéd, hiszen jött a várva várt szabadidő. 

            Az elkövetkezendő nap, pénteken nagyon korán keltünk, mert 9 órára a kecskeméti Mercedes gyárban kellett lennünk. A két órás gyári látogatás alatt szemmel követhettük az apró darabkákból összerakott váztól a kész Mercedes gépjárműig a folyamatot. A gyárnak négy üzeme volt, présüzem, hegesztéssel foglalkozó üzem, fényező üzem, ahova nem mehettünk be mert bármilyen apró por kárt tesz a fényezésben, valamint az utolsó, az összeszerelő üzem, ahol már kész állapotban is megszemléltük. Fontos tudni, hogy a világon csak Kecskeméten gyártják a CLA modellt és 185 országba exportálják.  Az autókat a vásárlok igényei szerint készítik el, így minden gépjármű egyedi lesz. Nagyon ritkán fordult elő, hogy két autó hasonlítson egymáshoz. Eközben sokan viccelődtek azon, hogy ha a múlt évben a Mogyi gyárban mindenféle termékükből kaptunk, akkor most kapunk talán egy Mercedest vagy egy szett felnit...?! De nem, nem voltak annyira nagylelkűek a gyár tulajdonosai.

             A következő úti célunk Kecskemét belvárosa volt, ahol kaptunk egy kis szabadidőt és körülnézhettünk a belvárosban.  Mivel a közelben jártunk, ezért ellátogattunk  Kiskőrösre, Petőfi Sándor valós szülőhelyére, legalábbis az evangélikus keresztelési anyakönyv kivonatában ez állt. Nem csak a házat látogattuk meg, hanem a Petőfi múzeumot is, ahol részletesebben meséltek Petőfiről és az akkori korról s azelőtt egy nappal nyílt meg az aradi vértanúkról szóló kiállítás.

Ez az  információkban igen dús nap után már mindannyian arra vágytunk, hogy visszatérjünk Bajára a vendégfogadóinkhoz, de hirtelen eszünkbe jutott, hogy a tanárok ígértek egy igen kellemes meglepetést számunkra, és elvittek minket a Soltvadkert-i  Szent Korona cukrászdába, ahol az ország legfinomabb fagylaltjaiból kóstolhattunk meg 3 gombócot.  Ez a fagyizó benne van Magyarország 10 legjobb fagyizójában, ahol 24 féle fagylalt közül választhattunk. Ezek a fagylaltok azért annyira különlegesek mert ott készítik őket friss házi tejből. Aki meg nem fagyizni szeretett volna, az megkóstolhatta a fagyizó sütemény kínálatát mivel az is dicséretre méltó volt. A szombati napot mindenki a vendégfogadójával töltötte. A csoport egy nagy része elment paintballozni a Baja melletti erdőben, szétomlott házak között próbálta felidézni a háborús érzést, ahol négy körben kipróbálhatta magát. Mások Pécsen vagy Szegeden voltak. Pécsen mivel az Árkádban Glamour napok voltak, ami azt jelenti, hogy minden üzletben árleszállítások voltak, így szinte mindenhova benéztünk. Délután meg moziba mentünk, ahol egy nagyon tanulságos és egyben izgalmas filmet néztünk. Volt aki csak Baján maradt és pihent. Majd a fergeteges záróbuli után, kicsit fáradtan de vasárnap reggel elindultunk hazafelé.

Nehéz volt az elválás, főleg azoknak akik tudták, hogy utoljára jöhettek Bajára, de vigasszal azok, akik tudták, hogy nincs messze a május, és újra találkozunk mindannyian.

 

            Összefoglalásképpen a közös meglátásunk az, hogy ez a program egy megfelelő alkalom az új barátok megismerésére, tapasztalatok szerzésére s az emlékekkel teli ládába még egy keveset belepakolni. 

Becsky Panna

Idegen helyről, idegenként érkeztem a kilenc és feledik osztályba. A gyerekkorom, a múltam valamelyest megkövetelte, talán tudattalanul is, hogy temérdek viaskodással viszonyuljak minden új iránt.” Ezekkel a szavakkal kezdte 2014-ben írását volt diákunk, Szabadi Ernő Lóránd a Marosvásárhelyi Református Kollégium évkönyvébe. Sokszor börtönének érezte az iskolát, nem akarta megtalálni benne a helyét, de írását így fejezi be: „A lényeget hoztam magammal belőle: az Őszinteséget, a Tiszteletet, a Becsületet, a Figyelmet, a Kitartást, a Hitet és azt, hogy Lázadónak lenni nem mindig rossz, sőt olykor szükséges és valakinek ezt a szerepet is vállalnia kell.

Szabadi Ernő 2010-ben végzett a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, azóta pedig megtalálta helyét, kollégiumon belül, de kollégiumon kívül is. Nem titkolt hobbyja mindig a zene felé irányult, azon belül is a gitár volt a mindene. Együttesek, szóló album – próbálkozott mindennel, de az igazi énjét talán most találta meg. Új együttes, új lemez, amelyről az utóbbi időben egyre többet lehet hallani. Új projektéről a következőképpen nyilatkozik: „ A Gondviselés Inkognitói/ The Incognitos of Providence című lemezen a rock balladák hangzásvilágát gépies beütésekkel vegyítve, a blues elemeivel gazdagítva, a hagyományos klasszikus zenére jellemző szerkezetet követve, időnként a metálra jellemző sötét képekkel fűszerezett akusztikus-, jazz- és basszusgitárjáték különleges kompozícióját hallhatjuk. A zeneileg egyedi hangzásvilággal rendelkező lemez amellett, hogy több eltérő stílusjegyet is ötvöz, egy, manapság előadóra nem jellemző egyedi jegye lehet az a tény, hogy teljes mértékben instrumentális felvételeket tartalmaz.” A multikulturalitást képviselő „Szabadi” formáció négy tagot számlál (Szabadi Ernő – Loránd, Itzak Sonnenschein, Leonor Gray, Bîrsan Crinișor) és arra törekszik, hogy megtalálja azt az univerzális nyelvet, amelyet mindenki ért: magát a zenét, ének és dalszöveg nélkül.

A lemezen található dalok nagymértékben visszaadják azokat a Kollégiumban szerzett tapasztalatokat, amelyek Ernő életében fordulópontokat jelentettek. Ő maga a következőképpen nyilatkozik a lemez címéről: „A gondviselés inkognitói/ The incognitos of providence című lemez több részlete is betekintést biztosít a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban töltött éveimet illetően, az akkori életérzéseimet és látásmódomat összevetve a jelenlegivel, mindazzal, amit megéltem és válaszol azon hatásokra, tanokra, amiket egykor támadásként véltem, majd idővel rájöttem, hogy mi is van ezeknek a hátterében. Volt néhány olyan tanárom, akiket a kezdetektől fogva tiszteltem és rajongtam a tudásukért, azért, ahogy viszonyulni tudtak hozzánk diákokhoz, viszont volt néhány olyan pedagógus, amelyeknek a szemléletüket, a módszereiket meg kellett értenem. Noha sokkal egyszerűbb és nyersebbnek tűntek, a közvetített információ filozófiai értéke jelentősen mélyebb volt. Bizonyos értelemben inkognitóban funkcionáltak és azért munkálkodtak, hogy a társaimmal együtt megértsünk bizonyos alapvető mechanizmusokat, elsajátítsunk alapvető értékeket és, hogy átlássuk mindez miért történik, miért fontos számunkra, hogyan kamatoztathatjuk majd az életünk minden fejezetében. Valahogyan így működik az Isteni gondviselés is. Különböző életszakaszokban nem érezzük a jelenlétét, majd ha felfedezzük, ellenkezünk, nem kérünk belőle, míg meg nem értjük és át nem érezzük annak működését. Egy emberi életen keresztül is rengeteg különböző állomást járunk be, hát még, hogy ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy minden ember más, másként él, másként tapasztal, végtelen lehetőséget ad ezen téma bemutatására. A tíz dalt tartalmazó lemez ezt a kérdést igyekszik körbe járni különböző történetszálakon keresztül s mivel szövege egyiknek nincs, ezért csak az érzéseinket követve figyelhetünk azon dallamokra, ritmusokra, amelyek végig vezetnek ezen életérzéseken. Időnként komorak, időnként reményteliek, időnként határozottak s időnként zajosan szólalnak meg.

És ha felkeltette valakinek a kíváncsiságát, akkor itt lehet hallgatni egy kis ízelítőt a nemsokára megjelenő albumról:

https://www.youtube.com/watch?v=Waoj4k4XNqI

 

Minden évben október első hétvégéjén a Bekecsen megemlékezünk az 1916-ban a haza védelméért elesett honvédekről, akik ebben az ütközetben győzelmet arattak és megakadályozták a román előre nyomulást Erdélyben egy rövid időre. Az idei év jelentős volt ugyanis a 100 éves évfordulót ünnepeltük. Valamint az érdeklődök száma is nagymértékben megnőtt.

A rendezvényt a Nyárádmagyarosi Hivatal szervezi a hagyományőrző csoportok közreműködésével. Minden évben a Marosvásárhelyi 23. Határvadász zászlóalj hagyományőrző csapat tagjai felújítják a sírokat. A tagok között 5 refis diák is van, név szerint Dálya Dávid, Kibédi Hunor, Tar Andor, Vitos Áron és Kacsó Roland. 

 

A Kollégiumból tanári kísérettel kirándulásként többen is eljönnek a bekecsi ünnepélyre. Lazsádi tanár úr kezdeményezésére valamint a többi tanár támogatásával szerveződik meg ez a csoportos zarándoklat. A program emlékmű koszorúzásból, lármafagyújtásból áll majd következnek a szabadon választható tevékenységek. Ilyenkor a hagyományőrzők szívesen tartanak felszerelés bemutatót.                                                                     Kacsó Roland, XI.beta

Szeptember 5-9 között szervezte a Marosvásárhelyi Református Kollégium az “Ép testben ép lélek” erdei iskolát Szovátán a Teleki kertben. A hét első felében a IX beta osztály vett részt a programon, a hét második felében pedig a IX alfa osztály. A projektet az iskolalelkész és a két osztályfőnök vezette, a program lebonyolításában segített az iskola két lelkésztanára.

Az erdei iskola célja az volt, hogy nem formális pedagógiai módszerekkel szerettessük meg a diákokkal az iskolát, az osztályközösséget, ismerkedjenek meg osztályfőnökeikkel és vallástanáraikkal. Iskolán kívüli keretben, erdei környezetben próbálhatták ki és sajátíthatták el a Református Kollégium szellemiségét, fejlődhettek testi-lelki-szellemi téren. IX beta

A programban volt reggel és esti áhítat, éneklés, vetélkedő bibliai állomásokkal, kirándulás a Medve tó körül, tábortűz, társas játék és rengeteg csoportdinamikai játék. A diákok be kellett jelöljék, hogy hol vannak a csoportfa ábrán, ezzel tudasították helyüket a csoportban. El kellett készítsék “Az én osztályom” című kollázst kiscsoportokban, részt vettek Értéktőzsdén, ahol az értékek piacán kellett vásároljanak. Az “Elveszve az óceánon” feladatnál kellett rangsorolják fontossági sorrendben, hogy a hajó süllyedése esetében milyen eszközökkel indulnak el a mentőcsónakkal a part felé, mely ezer mérföldre van. A tábor lakói nemcsak a diákok és a tanárok voltak, hanem három törzsvendég is volt, egy fekete, egy barna és egy vörös mókus. IX alfa

A programok végén a hőmérő módszerével értékeltük ki az osztályokkal a napokat. A képzeletbeli hőmérőn, ahol 0 fok a legkisebb érték és a 100 fok a legmagasabb érték, a diákok megállapították, hogy melyik programpont milyen hőfokon volt. A visszajelzések alapján sikeresnek könyveltük el az erdei iskolát, a programok pozitív értékelést kaptak, sőt a hangulatra volt aki 120 fokot adott.

Mens sana in corpore sano, hangzik a latin közmondás, “ép testben ép lélek”. Ezen a héten a testünk-lelkünk-szellemünk egyensúlyban volt, elmondhatjuk, hogy igazán elemünkben voltunk. Testileg-lelkileg-szellemileg megújulva tértünk haza, összetartó osztáyközösségekkel, feledhetetlen emlékekkel. Hálát adunk az Úrnak ezekért az élménydús napokért és nem utolsó sorban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, akinek a támogatásával létrejöhetett ez a projekt. 

 

Márton Előd, iskolalelkész

Alkategóriák