Valóra vált álom - egy siker vázlatos története
- Részletek
- Írta: Gál József
-
Közzétéve: 2013. szeptember 12
-
Találatok: 3896
Áldás, hogy a keresztyén ember számára adott az irányítás-irányítottság lehetősége. Akkor, amikor tömegek tódulnak a nyájszellem vezérlete alatt, vagy divatos irányzatok zászlaját követve, akár a négyévente változó politikai irányítás függvényeként – számunkra adott a megbízható útmutatás és cél a keresztyén tanítás és nevelés területén is.
Jézus Urunk missziói parancsa, melyben a keresztség parancsától elválaszthatatlan a tanítás kötelessége – irányítja a keresztyén értékrend iránt elkötelezett szakemberek, szülők, gyülekezeti- és egyháztagok, vezetők lépéseit a református iskolarendszer kiépítését illetően Marosvásárhelyen is.
Hála Istennek, sokan vagyunk. Egyre többen. Tesszük a dolgunk, mert építeni kell. Egyéni lelkeket, életeket és jövőt. Saját és gyermekeink jövőjén túl az egyház jövőjét is.
Sokunk régi álma, hogy a református iskolahálózat rendszere óvodától főiskoláig kiépüljön Marosvásárhelyen. És álmunk megvalósulni látszik. Kissé lassúnak tűnő tempóban, de mégis valósággá válva! Nem türelmetlenkedő elvárásaink tempójában, de bizony őrölnek Isten malmai Marosvásárhelyen is.
Hogy ne büszkélkedjünk túlságosan, az építés képletesen felülről indult. Hamarabb volt református főiskola és középiskola Vásárhelyen a változások után, mint óvoda és elemi tagozat. A Református Kollégium és a hozzá időközben besorolt Diakonisszaképző, valamint a Nagykőrösi Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozataként működő Kántortanítóképző Főiskola már régóta a város képzési palettájának része, amikor sok szálon megindul egy alulról induló kezdeményezés. A sok szál eseményeiben közös, hogy valamennyit a szükség motiválja – egy óvodai csoport kér helyet az egyik gyülekezeti házban, a város másik végén egységbe kovácsolódik a lelkész és a gyerekeiket református óvodába íratni akaró szülők akarata, és nemsokára már két templomunk udvarán óvodások gyermekricsaja dicséri az Urat hétköznaponként.
Egy harmadik egyházközségben a lelkészcsalád kisebb lakásba költözik át, hogy a felszabadított parókia délutáni foglalkozások színhelye lehessen a gyülekezet és a környék iskolásai számára.
Elemi iskola viszont még mindig nincs a képben, csak rengeteg kérdés: mikor adhatjuk református elemi iskolába gyermekeinket?
A Kollégium és az Egyházkerület részéről történő kérések éveken át elutasításra találtak a megyei tanfelügyelőség részéről. De közben szövődnek a tervek, tapasztalt külföldi oktatási szakemberek részvételével munkacsoport indul a vásárhelyi református oktatásért, megszületik a néhai Leányiskola rehabilitálásának a terve, a város egyházközségeinek közös testülete, a Kuratórium pénzt különít el a javítás céljára, és sok-sok imádság hangzik el az elemi tagozat indításának ügyében, nem csak református családok részéről.
Hogy az elemi iskola indításának igényét tagadni ne lehessen, aláírásgyűjtés indul. Pár hét alatt több ezer támogató és gyerekét a Református Kollégium elemi osztályaiba beíratni akaró szülő írja alá az íveket.
Tárgyalások, nem lehet-ek, támogatók keresése, küzdelem töretlen hittel és reménységgel, alkalmanként közös vívódás a szülőkkel, munkálatok irányítása, gyűlések, engedélyek... És lehet!
Szeptember tizenhatodikán huszonöt előkészítő osztályos kisgyerek és egy, az ügy iránt elkötelezett tanítónővel szaporodott a Református Kollégium diákjainak és tantestületének sora. És ami legalább ennyire fontos: egy olyan támogató- és védőgyűrűvel, akik azon túl, hogy ezután is elkötelezett szakemberekként, szolgálattevőkként vagy gyermekei javát kereső szülőkként tenni fognak a sokáig sanyarú sorsot élt református nevelés ügyéért, - joggal elvárásokat is megfogalmaznak az óvodában-iskolában-főiskolán történő munkával és szolgálattal kapcsolatosan.
Istené legyen érte a dicsőség! Legyen ez az írás köszönet mindazoknak, akik rengeteg munkát és áldozatot bevállalva sokat tettek egy álom megvalósulásáért. Ami másfelől viszont nem több mint a tanítás-nevelés jézusi parancsának alkalmazása a marosvásárhelyi viszonyokra. Aminek igénye ugye, magától értetődik. Egyesek számára mindenképp.
Gál József iskolalelkész