Október 5-9 között részt vettünk a Baja-Marosvásárhely testvérkapcsolat programban. A bajai Bélások meg a marosvásárhelyi Bolyaisok és Refisek októberenként Baján, májusonként meg itt Marosvásárhelyen találkoznak. Így mivel október van, a mi feladatunk volt ellátogatni Bajára és ápolni a kapcsolatot.

            Szerda estére érkeztünk meg Bajára ahol az ottaniak örömmel, és meleg szeretettel fogadtak. Mindenki megtalálta a kedves vendégfogadóját és hazatérhetett a fogadója otthonába.          Másnap a vendégfogadóinkkal együtt látogattunk el a III. Béla gimnáziumba, ahol minden vásárhelyi diák a fogadója órarendje szerint vett részt az órákon. Érdekes volt nekünk felfedezni, hogy az ottani órák időtartama igen más a miénkhez képest, valamint azt is, hogy a fegyelem is sokkal jobb. Ha a tanár belépett az osztályterembe, az osztály annyira elcsendesedett, hogy már már a légy zümmögését is lehetett hallani. Például az osztályok fel vannak osztva három csoportra, így intenzívebben tudnak haladni a leckékkel. No, de nem voltak azért olyan rosszak azok az órák. Sok érdekesség  is történt velünk. Több terv, ötlet fogalmazódott meg bennünk, amelyeket most hazatérve szeretnénk majd javasolni tanárainknak az operatívabb és élménydúsabb órákért. No de forgott az idő kereke is, és lassan elérkeztünk a délután 3 órához, amikor is a Bolyai Farkas Elméleti Líceum egyik történelem tanára, Kálmán Attila előadására került sor. Ő bemutatta nekünk a kutatásai eredményét, az erdélyi nemességet a XX. században. Az előadásból nemcsak a bajaiak hanem mi, erdélyiek is sok újat tanultunk. Ezt követte az október 6.-i megemlékezés az aradi vértanúk emlékművénél, ahol enyhén szólva az alig 30 perces műsor alatt megfagytunk a hideg szél és eső miatt. De túl éltük, mert várt ránk a forró csoki és a meleg estebéd, hiszen jött a várva várt szabadidő. 

            Az elkövetkezendő nap, pénteken nagyon korán keltünk, mert 9 órára a kecskeméti Mercedes gyárban kellett lennünk. A két órás gyári látogatás alatt szemmel követhettük az apró darabkákból összerakott váztól a kész Mercedes gépjárműig a folyamatot. A gyárnak négy üzeme volt, présüzem, hegesztéssel foglalkozó üzem, fényező üzem, ahova nem mehettünk be mert bármilyen apró por kárt tesz a fényezésben, valamint az utolsó, az összeszerelő üzem, ahol már kész állapotban is megszemléltük. Fontos tudni, hogy a világon csak Kecskeméten gyártják a CLA modellt és 185 országba exportálják.  Az autókat a vásárlok igényei szerint készítik el, így minden gépjármű egyedi lesz. Nagyon ritkán fordult elő, hogy két autó hasonlítson egymáshoz. Eközben sokan viccelődtek azon, hogy ha a múlt évben a Mogyi gyárban mindenféle termékükből kaptunk, akkor most kapunk talán egy Mercedest vagy egy szett felnit...?! De nem, nem voltak annyira nagylelkűek a gyár tulajdonosai.

             A következő úti célunk Kecskemét belvárosa volt, ahol kaptunk egy kis szabadidőt és körülnézhettünk a belvárosban.  Mivel a közelben jártunk, ezért ellátogattunk  Kiskőrösre, Petőfi Sándor valós szülőhelyére, legalábbis az evangélikus keresztelési anyakönyv kivonatában ez állt. Nem csak a házat látogattuk meg, hanem a Petőfi múzeumot is, ahol részletesebben meséltek Petőfiről és az akkori korról s azelőtt egy nappal nyílt meg az aradi vértanúkról szóló kiállítás.

Ez az  információkban igen dús nap után már mindannyian arra vágytunk, hogy visszatérjünk Bajára a vendégfogadóinkhoz, de hirtelen eszünkbe jutott, hogy a tanárok ígértek egy igen kellemes meglepetést számunkra, és elvittek minket a Soltvadkert-i  Szent Korona cukrászdába, ahol az ország legfinomabb fagylaltjaiból kóstolhattunk meg 3 gombócot.  Ez a fagyizó benne van Magyarország 10 legjobb fagyizójában, ahol 24 féle fagylalt közül választhattunk. Ezek a fagylaltok azért annyira különlegesek mert ott készítik őket friss házi tejből. Aki meg nem fagyizni szeretett volna, az megkóstolhatta a fagyizó sütemény kínálatát mivel az is dicséretre méltó volt. A szombati napot mindenki a vendégfogadójával töltötte. A csoport egy nagy része elment paintballozni a Baja melletti erdőben, szétomlott házak között próbálta felidézni a háborús érzést, ahol négy körben kipróbálhatta magát. Mások Pécsen vagy Szegeden voltak. Pécsen mivel az Árkádban Glamour napok voltak, ami azt jelenti, hogy minden üzletben árleszállítások voltak, így szinte mindenhova benéztünk. Délután meg moziba mentünk, ahol egy nagyon tanulságos és egyben izgalmas filmet néztünk. Volt aki csak Baján maradt és pihent. Majd a fergeteges záróbuli után, kicsit fáradtan de vasárnap reggel elindultunk hazafelé.

Nehéz volt az elválás, főleg azoknak akik tudták, hogy utoljára jöhettek Bajára, de vigasszal azok, akik tudták, hogy nincs messze a május, és újra találkozunk mindannyian.

            Összefoglalásképpen a közös meglátásunk az, hogy ez a program egy megfelelő alkalom az új barátok megismerésére, tapasztalatok szerzésére s az emlékekkel teli ládába még egy keveset belepakolni. 

Becsky Panna

• < Előző
• Következő >